A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori oktatás története 1945-ig

1923-ban az 1921. évi XXX. tc. alapján továbbképző iskolaként

100 újjászervezték az egykori gazdasági ismétlőiskolát, amely ettől kezdve iparostanonc-iskolái tagozattal is működött.

159 Az „iparostanonc-iskolái tagozat" megszervezésének kötelezettsége az 1884. évi XVII. tc.-ből, illetve a módosításaként kiadott 1922. évi XII. tc.-ből, azaz az új ipartörvény végrehajtásából fakadt. A törvény 112. § 5. bekezdése ugyanis előírta, hogy azokon a helyeken, ahol az iparostanoncok száma nem érte el a 25 főt, a mindennapos elemi népiskolával kapcsolatos továbbképző iskolába kellett járniuk, ahol számuk 25 és 40 fő közé esett, külön tanonctanfolyamot kellett biztosítani nekik, és ahol meghaladta létszámuk a 40-et, ott önálló iparostanonc-iskolát kellett részükre szervezni.

160 Mivel Kiszomboron az iparostanoncok száma meghaladta a 25-öt, de nem érte el a 40-et, nem kellett ugyan önálló iskolát alapítani, de biztosítani kellett számukra a szakirányú oktatást, ezt a gazdasági ismétlőiskola, illetve új nevén a gazdasági továbbképző népiskola keretén belül szervezték meg.

161 A tanfolyamra nemcsak iparos-, de kereskedőtanoncok is jártak, mestereik hozzájárulást fizettek az iskoláztatásukért. Az önkormányzat évi 10 aranykorona díjat szavazott meg tanulónként az állami elemi iskola tanítói számára, akik az oktatást végezték.

162 1925-ben az osztállyal Weisenburger Sebestyén tanító foglalkozott, akiknek száma az év végére elérte a 30 főt.

163 Az itt folyó tanoncképzésről semmiféle adatunk nem maradt meg, így azt sem tudjuk, hogy annak milyen előzménye volt. Mivel az 1923/24-ből való jegyzőkönyvi bejegyzés a „tagozat" ismételt megszervezéséről szólt,

164 hosszabb-rövidebb ideig bizonyosan korábban is működött valamiféle elkülönített iparostanonc-oktatás Kiszomboron. Ennek első nyomát 1898 ban találtuk meg, amikor az iskola tanítói külön díjazást kértek a képviselő-testülettől az iparosok tanításáért.

165 Viszont 1940-ben ez a képzési forma már bizonyosan nem működött, Kiss Mária Hortensia ekkor kiadott könyvében már csupán múlt időben beszél erről az „iskoláról", ami egyébként tévedés, hiszen a tanoncképzés, mint jeleztük, sohasem folyt önálló iparostanonc-iskolaként, itt legföljebb tanfolyami oktatásra kerülhetett sor.

166 A képzés megszűntét minden bizonnyal a makói iparostanonc-iskola elszívó hatása okozta. Nyilvánvaló, hogy aki komolyan készült a szakmájára, az szakképző intézménybe iratkozott, a kiszombori azonban a tárgyi és szakmai föltételek hiányában a legjobb szándék ellenére sem tudta biztosítani a szükséges színvonalat. Ezt az akkori oktatási kormányzat is fölismerte, amikor az 1932 tői önálló épületben működő makói intézményt az 1940/4 l-es tanév kezdetétől körzeti tanonciskolává minősítette át. Ez azt jelentette, hogy a Makóval szomszédos, vasúton elérhető községek iparostanoncainak, így a zomboriaknak 158 KORN1S 1927, 307-309. 159 RÁCZ 2005, 104. 160 KOKMS 1927, 375., SOMOGYI 1942, 66-67. 161 MVL 261-5. 99/1924. 162 Uo. 163 Uo. 5/1925., MVL VIII. 131. 89/1926. 164 RÁCZ 2005, 104. 165 MVL V. 261-1. 1/1898. 166 KISS 1940, 91.