A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
MAROSVÁRI Attila: A kiszombori oktatás története 1945-ig
A DUALIZMUS KORÁNAK ISKOLÁJA Az 1868-ban elfogadott népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. tc.) a kiegyezést követő polgári Magyarország egyik legfontosabb vívmánya volt, mert egy olyan általános tankötelezettségen alapuló iskolai hálózatot hozott létre, amely széles körben biztosította az elemi műveltség megszerzésének föltételeit. 35 A törvény alapján minden gyermek a 6. életévétől 12 éves koráig kötelező jelleggel mindennapos, 12 éves kortól 15 éves korig pedig — aki nem tanult tovább középiskolában — ismétlőiskolába járt. Azokon a helyeken, ahol legalább 30 tankötelest írtak össze, és korábban nem működött egyházi népiskola, községi iskolákat szerveztek. Ezek fönntartásához a törvény lehetővé tette, hogy a község az áDami egyenesadó 5 %-át meg nem haladó iskolai adót vethessen ki, melyek viselése alól azonban a felekezeti iskolát fönntartó adózók mentesültek. Az iskolák fönntartására egyéb jövedelmeket is fölhasználhattak, pl. az iskola céljaira alapokat hozhattak létre, vagy földek, tőkék jövedelmeit is erre fordíthatták. Ha a községben nem működött községi iskola, akkor a miniszter engedélyével e jövedelmek a felekezeti iskola fenntartására is fölhasználhatók voltak. A tankötelezettség kiterjesztése azt jelentette, hogy a korábbi ötosztályos népiskolákkal szemben (2 elemi és 3 ismétlő osztály) 6 osztályos iskolák jöttek létre (6-tól 12 éves korig), és ezt követte az ismétlőiskola, melyeket azonban csak a községi iskolában volt kötelező fönntartani, a felekezeti iskolákat nem kötelezték erre. A mindennapi népiskolában egy vagy több tanítóval oktattak, ettől függött, hogy osztott vagy osztatlan elemi iskolaként működött-e. A törvény meghatározta az oktatott tantárgyakat (hit- és erkölcstan, írás és olvasás, fejbeli és írásbeli számolás, nyelvtan, beszéd- és értelemgyakorlatok, földrajz, természetrajz, természettan, gazdasági és kertészeti gyakorlatok, polgári jogok és kötelességek, alkotmánytan, mértan, rajzolás, ének, testgyakorlás és kézimunka), valamint rögzítette a tantervet, azaz a képzés cél- és eszközrendszerét is. 37 Előírta a heti óraszámot, amely attól függött, hány tanító oktatott az iskolában. A kéttanítós iskolák esetén, amilyen a zombori is volt, az I. és II. osztálynál együtt 22 óra volt a kötelező, míg a III-VL osztály esetében 30 óra. A törvény szerint az elemi iskola „második tanfolyama" a hároméves ismétlőiskola volt, amely azért volt különösen fontos, mert az elemi népiskolát elvégzők 95 %-a nem tanult tovább, ezért a tankötelezettség teljesítése szempontjából feladata a gyakorlati életre való fölkészítéshez szükséges, így főként a gazdálkodással és az iparűzéssel kapcsolatos praktikus ismeretek elsajátítása volt. A 3 éves ismétlőiskolai képzés alatt a szorgalmi időszak 8-9 hónap volt, a heti órák száma ősszel és nyáron heti 2, télen heti 5 volt. Ez tehát azt jelentette, hogy a gyerekek itt már nem naponta jártak iskolába, mint a népiskolában, hanem heti egy-két al35 A törvény jelentőségéről lásd: KELEMEN 2002, 121-124. 36 A közoktatásügy 1908, 16-17. 37 Uo. 19-24., KISS 1881, 70-71., 73-74., Az első népiskolai tanterv 1869-ben jelent meg. Lásd: MÉSZÁROS 1991, 20. 38 A közoktatásügy 1908, 25. 39 Uo. 26., MNT II. 86.
