A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori oktatás története 1945-ig

szervezett oktatás megjelenését is eredményezte. Bár adatunk nem maradt ezzel kapcsolatban sem (a História Domus nem tesz erről említést), föltételezhetően az 1764 és 1781 között Zomboron működő plébánosok ténykedésének köszönhető, hogy a gyerekek rendszeres iskoláztatása megkezdődött, de legalábbis egy időben folyt. Mivel II. József idején, 1784-87 között fölvett első általános népszámlálás 176 családot, azaz 975 lakost írt össze, köztük 157 1 és 12 év közötti gyermeket,

11 joggal gondolhatjuk, hogy a század közepi lélekszámhoz (260 fő) képest megmutatkozó markáns népességgyarapodás valóban indokolttá is tette az iskolaépítést. Ennek időpontját sem ismerjük, de abból kiindulva, hogy a tulajdonosváltáskor romos épületként nevezték az iskolát, föltételezzük, hogy a község első plébánosai valamelyikéhez köthető az építés kezdeményezése, s talán az ott folyó tanítás megszervezése is. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oktatás folyamatos volt, csupán azt, hogy létezett egy iskola céljára szolgáló épület, melyben egy időben bizonyosan folyt oktatás. Meglehet, volt olyan plébános, aki fontosnak tartotta a gyerekek képzését, és lehet, hogy volt, aki ezt elhanyagolta. Csak ez adhat magyarázatot arra, hogy a birtok 178 l-es fölmérésekor az épületet romos állapotban találták. De az is lehet, hogy valamelyik ár- vagy belvízi elöntés, amely sokszor fenyegette a falut,

12 kapcsán sérült meg, és egy korábbi elöntés okozta károkat a birtok átvételekor még nem hozták rendbe az épületen. Ezt forrás hiányában utólag már nem lehet megállapítani. Az viszont bizonyos, hogy Oexel Mátyás 1787-ben kérvénnyel fordult a budai kamarához, melyben az általa átvett templom fölújításához és a plébánia megépítéséhez kért támogatást. Az elutasító válaszból kiderült, hogy támogatást nem kaphat, örüljön annak — szólt az indoklás —, hogy ő más, szintén birtokát ekkor szerző tulajdonossal szemben kész templomot és iskolát kapott, azokat nem neki kell megépítenie. 1 Mindez azt jelentette, hogy az Oexel családra, mint kegyurakra hárult nemcsak a templom rendbetétele, nemcsak a plébánia fölépítése, de az iskolaépület helyreállítása, fölújítása is. Hogy ez megtörtént-e, s mikor, nem tudjuk, de mivel 1830 körül bizonyosan működött iskola a faluban, lehet, hogy ennek a régi épületnek a felújításával, lehet, hogy egy új épülettel való kiváltása útján, de az Oexel család és a település talált megoldást a tanítás célját szolgáló épület biztosítására. A legrégibb iskola helyét az 1805-ös birtokosztály kapcsán készült térkép nyomán tudjuk beazonosítani. Ez alapján a mai Nagyszentmiklósi u. 1. sz. alatti (akkor 11. házszámot viselő) telek helyén lehetett, a templom mellett, a plébánia telkének lábszomszédságában. Az épület formájáról, méreteiről, belső elrendezéséről semmit sem tudunk, a források mindössze romos állapotára utaltak. Az itt folyó tanításról sem maradt meg adatunk, csupán — analógiák alapján -- sejthetjük, hogy egy magyar nyelven írást, olvasást, számolást és erkölcsi ismereteket tárnak kelleti volna állnia, amire az állam nem volt hajlandó. Emiatt az egyházi szolgálat megindulása a településen még évtizedekig, az 1750-es évekig váratott magára. 11 DANY1 - DÁVID 1960, 196. 12 A zomboriak „földgyeiket Maros vizének áradásaitól méltán félthetik" — írta Vályi András 1776 és 1799 között kiadott nevezetes országleírásának a faluról szóló bejegyzésében. VÄLY1 1776-1799, III. 675. 13 RCSK 40.