A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

BALÁZS György: Érvek és ellenérvek a Duna-Tisza csatorna megépítése körül

tényezőként hozták fel, hogy a Hármas-Körös Csongrádnál ömlik a Tiszába, s a Körösök körzete ezáltal növelni fogja a csatorna forgalmát. A Körösnek Csongrádtól felfelé Gyomáig terjedő szakasza — hangzott az érvelés — várhatóan 108.780 tonna forgalmat biztosít a csatorna számára, s ebből a szempontból is a csongrádi torkolat előtérben van a szolnoki torkolattal szemben. A második szolnoki érv arról szólt, hogy a Duna-Tisza csatorna kivitelezése a szolnoki torkolattal a legolcsóbb. Ezt az állítást az ellentábor a következőkkel cáfolta; a szolnoki csatorna összépítési költsége kereken 44 millió korona, addig a csongrádi torkolat összköltsége kereken 46 millió korona, a két összeg között lényegtelen a különbség. A harmadik szolnoki érv szerint az ottani torkolattal épülő csatorna üzemeltetési és kezelési költsége a legkedvezőbb, ezt az állítást Csongrád megyében azzal hárították el, hogy nincs műszakilag alátámasztva, s ebből a szempontból is a csongrádi torkolat az előnyösebb. Negyedik legnyomósabb érvként felhozva a szolnokiak kijelentették, hogy a csatorna a legnagyobb forgalmát az ottani torkolat megépítése esetén érheti el, mert közgazdaságilag a legtöbb előnyt ez a megoldás nyújtja, a csatorna vonzásköre a szolnoki torkolat mellett lesz a legnagyobb. Válaszként a csongrádi tábor arra hivatkozott, hogy Szolnok a számba jövő Tisza szakasznak a legészakibb pontja, ellenben a csongrádi szakasz szinte mértani középen fekszik a Körös torkolattal, ahonnan a forgalom jelentős kontingense várható. A források tanúbizonysága szerint a csatorna megépítésének nem ezek a földrajzi ellentétek voltak az akadályai. A legnagyobb előfeltételét a csatorna megvalósításának az összeg előteremtése jelentette, honnan szerezni pénzt, amikor az állam pénzügyi helyzete súlyos volt, magán belföldi- vagy külföldi tőke nem áUt rendelkezésre. Nézzük meg mennyi összeget is igényelt a csatorna kivitelezése? A Kereskedelmi Minisztérium 1905. évi tanulmánya szerint a csongrádi kivitelezés kilométerenként 367.000 korona, 126,5 kilométer ásott hosszúság után 46.480.000 koronát igényelt. Ezt átszámítva pengőre, kereken 54 millió pengőnek felelt meg. Az 1930-as években ezt a munkát ennyi összegért már nem lehetett elvégeztetni. Gróf Szapáry László tanulmányában a kivitelezés költségeit 200 millióra becsülte, s ezt a nagy különbséget azzal indokolta, hogy mélyvágású csatornáról van szó, továbbá Szeged felé egy elágazás megvalósítása feltétlen szükséges, a gróf számításaiban viszont benne szerepelt az öntözési és vízmű erőtelep üzemeltetési költsége is. Szapáry az állam hozzájárulását évi négymillió aranykoronába tervezte, megítélése szerint a tőketörlesztés többi része az előrelátható bevételekből nagyobb nehézségek nélkül biztosítottnak látszott, mert a bevételek emelkedése az állam évi hozzájárulását csökkenteni fogja. Ez a megoldás helyesnek tűnt, mert ily módon az objektumok közérdekű jellege és használata garantáltnak mutatkozott. A magán-részvénytársasági forma azért nem jöhetett számításba, mert a csatorna és tartozékai 50 év múlva az állam tulajdonába kerül, s ezért jogos volt az a követelmény, hogy a tőke törlesztéséhez az állam is járuljon hozzá. A fenti számítások szerint az állam részéről tehát legfeljebb négymillió aranykorona az a hozzájárulás, ami a háztartását terheli. A mérlegen állt tehát az egyik oldalon az állam terhe, inkább csak kockázata, a másik oldalon egy országrész 7 Uo. 50-53, 58-59, 63, 68. p.