A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ÁY Zoltán: Szeged vasúti hídjának pusztulása

Időközben a műszaki vizsgálatok során megállapíttatott, hogy a 10. és 11. számú pillérek a többihez képest körülbelül félméternyire oldalirányban megdőltek. A szakértők aggasztónak ítélték a helyzetet, ezért november 28-ra újabb konferenciát hívtak össze a városházára. Nagyszerűen mutatja az ügy horderejét az értekezleten megjelentek népes tábora. A kormányzatot képviselve részt vett: Wagner Gyula árvízvédelmi miniszteri biztos és Zoltán Béla, a Földművelésügyi Minisztérium Folyammérnöki Hivatalának vezetője. A MÁV részéről: dr. Korányi Imre, a Hídosztály főnöke és Hidas Márton mérnök. A MAV Szegedi Üzletvezetősége nevében: Magyari Nándor műszaki főtanácsos, Végh József műszaki tanácsos, Kisbán Sándor főmérnök és Szabó Tibor főtiszt. A szovjet hadsereg részéről: Nalubin és Baritnikov őrnagyok. Szeged városa nevében: Dénes Leó polgármester, Csányi Ferenc műszaki főtanácsos, Breinovits Vilmos műszaki tanácsos és Kiss Ferenc városi főmérnök. Végül, de nem utolsó sorban CsanádTorontál vármegye képviselői. Reggel a népes bizottság helyszíni szemlét tartott a hídnál. Csónakokba szálltak, odaeveztek a veszélyben lévő pillérekhez, és alapos műszaki tanulmányozás alá vették mind a két hatalmas tartóoszlopot. Megállapították, hogy a víz sodrása által keletkezett kimosások miatt 2-3 méterrel mélyült a híd alatti mederszakasz. A 10. és 11. számú pillérek a legutóbbi mérés óta további 5 cm-t dőltek kifelé, sőt a sínek is újfent elmozdultak. A helyszíni szemle után a városházán biztonsági, műszaki és közlekedésügyi szempontból alaposan megvitatták a helyzetet. Zoltán Béla ismertette, hogy a mederben fél méter mélyülés következett be május óta, a 10. pillér kidőlésének veszélye fenyeget, ugyanakkor a Tisza szegedi partja is egy métert csuszamlott a provizórium körüli vízszintemelkedés miatt. A MAV szakemberei bejelentették, hogy a híd további fenntartását nem vállalják, mert a nagy elhajlások miatt a műtárgy vonatokkal való terhelése tömegkatasztrófát okozhat. Éppen ezért elhatározták, hogy három napon belül megszüntetik a provizóriumon a vasúti közlekedést, a csanádtorontáli részek forgalmát pedig a frissen átadott új algyői hídra terelik. Miután a szegedi híd értékes faanyagát a jégzajlás veszélyeztette, a MAV javasolta a közlekedésügyi miniszternek, hogy a középső három pillért azonnal bontsák le. A konferencia orosz résztvevői és Dénes Leó polgármester hevesen tiltakoztak a forgalom leállítása ellen. Felhívták a figyelmet arra, hogy mindenképpen biztosítani kell Szegednél a vasút tiszai étkelését, mert ehhez a délvidéki terület mintegy háromszázezer lakosának mondhatni létérdeke fűződik. A vasút képviselői azonban ragaszkodtak eredeti álláspontjukhoz, de nem emeltek kifogást az ellen, hogy a város saját felelősségére a közúti forgalmat mindaddig fenntartsa a hídon, amíg a bontási munkálatok meg nem kezdődnek. Kikötötték azonban, hogy ez esetben a fenntartási költségeket is vállalnia kell a városnak, és ha a forgalom következtében valamelyik áthidaló-szerkezet leszakadna, a MAV benyújtja kártérítési igényét. Az értekezlet után Dénes Leó a következőket nyilatkozta a Szegedi Népszava munkatársának: „A vasúti forgalom megszüntetésével és az esetleg bekövetkező lebontással átláthatatlanul súlyos helyzetbe kerül a Délvidéknek az a hatalmas része, melynek közlekedése ezen a hídon bonyolódott le. Magát Szegedet is rendkívül súlyosan fogja érinteni a híd megszüntetése, mert ez azt jelenti, hogy télen megszakad a kapcsolatunk Újszegeddel. A jégzajlás megindulásakor ugyanis a pontonhidakat is fel kell szedni, és így nem lesz semmiféle átkelési lehetőség. Hogy ez mit jelent a város