A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ZOMBORI István: A szegedi Dóm „nemzeti" festője: Márton Ferenc

Márton Ferenc a Dóm szentély-mozaikjának megalkotásakor konkrétan egy általa Rómában látott példára, nevezetesen a Santa Maria Maggiore bazilikára gondolt, és azt vette alapul. Ennek a Róma egyik legfontosabb, és a keresztények számára egyik legszentebb helynek számító bazilikának az ékességét jelenti a szentélyben elhelyezett, gyönyörű mozaik, ezt 1295-ben készítette egy ferences szerzetes, Jacopo Torriti. A nagyméretű mozaik középpontjában két nagyméretű alak található, egy kör alakú elkülönített részben. Ez a két főalak Jézus Krisztus és Szűz Mária. Díszes ékkövekkel ellátott és párnákkal kényelmesebbé tett kevereten ülnek, Krisztus jobb kezével egy koronát helyez el Mária fejére. A két nagy méretű személy körül számos, jóval kisebb alakot, részben az angyalok kórusát, részben pedig Szent Péter és Szent Pál apostolt, Assziszi Szent Ferencet és más szentek alakjait láthatjuk. Teljesen világos, hogy Márton Ferenc ezt a templomot választotta mintául a szegedi székesegyházhoz, a hasonló formában és mondhatjuk hasonló méretben, mert egy 89 négyzetméteres mozaikot alkotott a Dóm számára. Ennek a központi két szereplője az egy-egy díszes faragott széken ülő Krisztus és az Atyaisten alakja. Jézus a magyar Szent Koronát nyújtja az Atyaisten felé, aki áldóan terjeszti föléje kezét. A Szent Korona egyértelműen Szent István koronája, és a korona alkotja a mozaik központi részét, amelyből egyre szélesedő, dús aranysugár áramuk lefele. Ez a kupolarész alatt az ott található, mintegy a templom főoltáraként szolgáló, díszes, de már nem Márton Ferenc által készített Szűz Mária mozaikra irányul, ahol is a gyermekét tartó Szűz Mária vállára a magyar koronázási palást omlik, és a fején a Szent Korona látható, míg a kezében a koronázási jogar, illetve a gyermek kezében a koronázási ékszerek közül ismert országalma látható. Nem kétséges, hogy ez az ábrázolás, ekkor, 1929-30 ban arra szolgált, hogy a király nélküli királyság államformájú Magyarországon a Szent Korona tant jelenítse meg e pregnáns formában. Ugyanakkor Márton Ferenc művészi érdemeit dicséri, hogy az alapul vett római mintától sok tekintetben eltér. A két főalak trónusául szolgáló faragott székek akár erdélyi székely faragómesterek által készítettek is lehetnének, mint ahogy a két oldalt álló hat angyal ruhája is tagadhatatlanul székely motívumokat mintáz. Az előbb említett kompozíciónak részét képezi két térdeplő angyal, akik Jézus, illetve az Atyaisten alakja előtt térdelnek, lábaiknál egy-egy magyar címert ábrázoló pajzzsal. Ezekről a címerekről azonban hiányzik a korona, tekintettel arra, hogy a két angyal a kezében a Szent Koronát tartó Krisztus lábánál térdel. A két főalak, szintén díszes, magyaros ruhában került ábrázolásra. A mozaik alsó részénél, az azt határoló ablakok fölött, minden egyes ívnél egy-egy angyalfejet láthatunk, amelyeket ha közelről nézünk, akkor előtűnik, hogy mindegyike egy-egy szépen díszített, de egymástól részleteiben eltérő figurát jelent. Hasonlóképpen a kupola tetején a Szentlelket galamb formájában ábrázoló részt is négy-négy angyalfej veszi körül. Ezzel alul, fölül az angyalok keretbe foglalják a látvány középső részét. A kompozíció központi jelenetét jobbról-balról három-három angyal egész alakos, központi figurája egészíti ki. Ezek igazi embernagyságú alakok, akiknek ruhája szintén a székely motívumokat idézi. Ezzel a nagyméretű mozaikkal Márton Ferenc — ha mást már nem készített volna