A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ZOMBORI István: A szegedi Dóm „nemzeti" festője: Márton Ferenc

—, örök életre beírta magát a magyar mozaikművészetbe. A mozaik díszes szőnyegábrázolásának a szegélyén olvasható Márton Ferenc és Zsellér Imre neve.

9 Ugyanakkor a szentély további részén, annak mennyezetén, szintén Márton Ferenc munkájaként, egy Szűz Mária alak látható, amelyet már a maga korában Szűrös, vagy Szegedi Madonnának neveztek el. A stilizált ovális keretben pávatoll mintájú díszítések közepette díszes glóriával ellátva egy népies himzett szűrrel megfestett Szűz Mária alakja látható. A lábánál tarajos hullámokat idéző, barokkos talpazaton egy angyalfejjel díszítve áll a Madonna. A szegedi jellegét indokolja a hangsúlyozott piros színnel festett papucs a Szűz Mária lábán. Ez közismerten a török hódoltság alatt Szegeden divatba jött és a mai napig készített szegedi papucs egyértelmű ábrázolását és a Szűz Mária lábára helyezését jelenti, ezzel utalva a közvetlen környezetre, azaz Szeged városára. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a Szűz Mária ábrázolás sok tekintetben elkülönül — már csak a műfaji sajátosságok eltérése miatt is — a díszesen csillogó és a hajdani bizánci mintára utaló, dús aranyozású mozaik képtől. De természetesen ez belefér Márton Ferenc művészetébe. A korabeli följegyzések elmondják, hogy a Márton Ferenc által elkészített mozaik kartonjait Zsellér Imre mester 12 emberével félesztendei munkával készítette. A mozaik anyaga eredeti, Olaszországból hozott anyag és mintegy 96 ezer pengőbe került elkészítése. Megjegyzik a korabeli feljegyzések, hogy a művész a hatalmas kartonokat elkészítette, erre aztán illesztve készítették el a mozaik apró köveit, majd helyezték el a mennyezet kialakított részén. Amikor az egész elkészült, akkor a papírdarabokat leáztatták róla és ekkor látták meg az első látogatók — és maguk a megrendelők is — az elkészült képet. Azt is följegyezték, hogy Márton Ferenc végig jelen volt a munkálatoknál, amelyek 1929-30-ban zajlottak. A művészt nagyon zavarta a nagy nyüzsgés és sok zaj, amely a hatalmas építkezésen egyidőben dolgozó számos mester és művész munkája következtében az épületben volt. Ezért azt gyakorlatot követte, hogy inkább este, sőt éjszaka dolgozott. Följegyezték, hogy egy alkalommal elfelejtkezett arról, hogy hány óra van, és bizony a csöndben, az állványon fönt lévő művészt bezárták, segédjével együtt. Ez a segédje Pásztor János volt. Ekkor a művész és társa kétségbeesve szaladgált a templomban, hogy valamilyen módon kijusson és nézték, hogy a kriptától a legkülönbözőbb oldalbejáratokon át, hol tudnának kijutni. Mint elmondták, már az is megfordult a fejükben, hogy félreverik a harangokat, de aztán mégis eltekintettek ettől, a zseblámpájukkal világítva járták végig a templom különböző részeit. Egy arra járó rendőr vette észre ezeket a fényeket, és azután az ő közbejárása révén nyitották ki a templomot. Először azt hitték ugyanis, hogy betörőkről van szó, de aztán tisztázódott, hogy bizony Márton Ferenc művész úr rekedt bent. A munkálatok azonban nemcsak a hangos és zajos mesterek munkája miatt jelentettek nehézséget Márton Ferencnek, hanem egy olyan másik tényező is, amely a szegedi Dómnak büszkesége. Klebelsberg fölkérésére Európa egyik legnagyobb orgonáját szerelték össze a templomban. Amikor ennek hangolására került 9 A Magyar Építészeti Múzeumban található Vajda M. Pál fotója a szentély mozaikról (8. sz. kép). Ugyanitt, a Foerk anyagban található az apszis mozaik makettje 1:20 méretben, készítette Márton Ferenc (29 x 58 x 30 cm).