A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ÁY Zoltán: Szeged vasúti hídjának pusztulása

Újszőreg térségében, végül a német vezetési törzs hozzájárult a magyar hadsereg Tisza mögé vonásához. Ugyanezen a napon a 46. szovjet hadsereghez tartozó 108. és 320. hadosztály Temesvár felől előretörve Martonosnál átkelt a Tiszán, majd északnak fordulva Gyálarétet is elfoglalta. Vüágosan látszott a Szeged bekerítésére irányuló hadmozdulat, amelyet a magyar-német erők minden erejükkel igyekeztek megakadályozni. A Boszorkány-szigetnél igen jól megerősített védelmi állások voltak, így ott a magyar katonaság egyelőre feltartóztatta a szovjet csapatokat. Október 9-én katonai közigazgatást vezettek be Szegeden. A nap folyamán több menekülővonat indult nyugat felé, ezekkel költöztek el a közintézmények is — többek között a MÁV Üzletvezetősége. Az utolsó szerelvény 17 órakor futott ki a nagyállomásról. Farkas Csamangó József mozdonyfűtő személyesen élte át a nehéz órákat: „Este a 719. számú vonattal utaztam Budapestre, s másnap vissza kellett volna vinnünk a személyvonat párját. Szegedre azonban már nem mehettünk, mert ott már benn voltak az oroszok. Bementünk a Nyugatiban a fűtőházba, kiszereltünk. A laktanyában aludtunk, s másnap egy személyvonatot vittünk Ceglédig. Ekkor már hallatszott, hogy Vecsésen van a szegedi üzletvezetőség menekülővonata. Társammal jelentkeztünk Vecsésen. Hosszú volt a vonat, vagy 200 tengely, 424-es mozdony vontatta, azon kellett fűtőként szolgálni. Budapest-Keletin keresztül Bánhidára vittük a szerelvényt, végül Kőszegen talált magának helyet a képviselet." Október 9-én a visszavonulók zöme átkelt a szegedi közúti hídon, de kénytelenek voltak maguk után hagyni jelentős mennyiségű hadianyagot és vízi járműveket, amelyeket a szovjetek felhasználhattak volna Szeged elfoglalására. Ezt megakadályozandó, elrendelték a hátra maradt eszközök megsemmisítését. Német ellenőrzés mellett a magyar műszaki alakulatok felrobbantottak egy lőszeres vonatot az újszegedi állomáson, két homokszállító hajót, két vontatóhajót, a város három nagy kompját, hat kisebb uszályt és nyolc óriásuszályt, amelyek teli voltak gépekkel és félkész áruval. Amint az utolsó német katona is átkelt a Tisza jobb partjára, kiadták a lebombázott vasúti híd maradványainak és a közúti hídnak felrobbantására vonatkozó parancsot. Tudomást szerzett erről egy kisebb kommunista csoport is, és megpróbálta szabotálni az akciót. Érintkezésbe léptek a hidat védő magyar utász század egy katonájával, és megbeszélték, hogy az előirányzott robbantás előtt néhány órával megjelennek a hídnál, s lefegyverzik az őrség ellenálló tagjait. A csoport egész nap fegyverek után kutatott, néhány puskánál többet azonban nem találtak. Ráadásul a katonai hatóságok előbbre hozták a robbantás időpontját. Eredetileg október 10-re volt ez kitűzve, amint azt a kommunisták is megtudták. Ok viszont a változásról nem értesülhettek, így a végrehajtást megakadályozni nem tudták. Az utasítás 1944. október 9-én, hétfőn délután 6 órakor jött a robbantás előrehozataláról, ezt kapcsolta a főposta épületében lévő interközpont ügyeletes kezelője a hídőrség parancsnokának, Magyar Zoltán főhadnagynak. „Nyitva volt a váltó és hallottam a beszélgetést. Nem is tudtam, hogy mit fognak beszélni, kapcsoltam a vonalat és megdöbbentem a hallottakon. A parancs az időzítésre és a végrehajtásra vonatkozott. Megjelölték a végrehajtás időpontját, emlékezetem szerint este 9 órát." Az utasítás nem a német, hanem a magyar katonai hatóságoktól érkezett, Kecskeméten keresztül Pestről. Két egymást követő, fülsiketítő robbanás rázta meg a várost. A környező Tisza-parti ablakok mind betörtek. A 61 éves közúti híd és a 86 éves vasúti híd végórája elér-