A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MIKLÓS Péter: Kecskemét dualizmuskori sajtótörténetéhez. A Kecskeméti Lapok 1875 és 1918 közötti történetéről.

gigkocsizná a város utcáit, s meglátná, hogy bizony olyan szomorú állapotban vannak a mi tisztasághoz szokott utcáink, mintha a tatárjárás dúlása a napokban ért volna véget."

91 1910 októberében a Nagy-Kecskemét! című vezércikk írója ismét poros és piszkos utcákat kifogásolta, de szóvá tette megint a vízvezeték-hálózat hiányát és a csak lassan megvalósuló közkórház ügyét is. Kecskemét lehetséges nagyságát nem a város kiterjedésében vagy közigazgatási szerepében látta, hanem lakóinak boldogulási lehetőségeiben és életminőségében. „Mert NagyKecskemétet akarunk, mindnyájan akarunk. De Potemkin-várost nem, senkisem!"

92 1910-ben a lap főszerkesztője Hollósy János volt és az újság hétfő kivételével mindennap megjelent. A függetlenségi párt vezetője és a koalíciós kormány közlekedésügyi minisztere, Kossuth Ferenc országos politikai témákat tárgyaló vezércikkei sorra jelentek meg a Kecskeméti Lapokban (Hieronymi, az „avatott" , Nemzetiségiek békülése

94

, A nemzetiségek

95

). Ezek az írások másodközlések voltak és elsősorban a napüap politikai irányvonalát és kiadójának, valamint olvasóinak politikai identitását voltak hivatottak erősíteni. Ennek a törekvésnek a másik jellegzetes megnyilvánulása, hogy például a lap három oldalas tudósításban számolt be a függetlenségi Horváth Mihály kecskeméti országgyűlési képviselőnek a képviselőház 1911. január 23-i ülésén elmondott beszédéről. 1911 júliusában pusztító erejű földrengés rázta meg Kecskemétet. A természeti katasztrófáról természetesen a Kecskeméti Lapok is beszámolt. A Memento című vezércikk írója a természettudományos gondolkodást és az ateizmust állította szembe a földrengés fölfoghatatlanságával, amely mögött a kiszámíthatatlan isteni akaratot látta. „A huszadik század embere határtalan elbizakodottságban meg merte kockáztatni azt az állítást, hogy nem az Isten teremtette a mindenséget, hanem ellenkezőleg: az Isten az emberi elme találmánya. Ez a modern gondolat egyre terjed, mindaddig terjed, míg az Isten alkotó és romboló erejével azt mondja — csitt. [...] Tekintsünk Kecskemétre. Virágzó város. Lakosai szorgalmas, élelmes emberek, akik a gazdálkodás új nemét kultiválták, új mezsgyét vertek s ma romokban hever. [...] A huszadik század minden tudománya, minden fejlettsége csak annyira jó, hogy belássuk, hogy semmik vagyunk, hogy nem mi teremtettük az Istent."

97 A Lesz már kőműves című cikk az elpusztult és súlyosan megrongálódott házak, épületek újjáépítésének munkálatairól szóló tudósítás. „Kopácsolás és a faltörmelékek lebontásának zöreje hangzik szerte a város utcáin. Mindenfelé a nagy takarítás folyik. Csak most, a katasztrófából több nap múlva látszik, milyen rombolást vitt véghez a föld ficánkolása. Sok ház olyan siralmas állapotban van, hogy csak egy kis eső kell szétrepedezett falainak s az egész összedől."

98 A beszá91 KL, 1910. augusztus 4. 92 KL, 1910. október 16. 93 KL, 1910. augusztus 2. 94 KL, 1910. augusztus 9. 95 KL, 1910. augusztus 17. 96 KL, 1911. január 29. 97 KL, 1911. július 15. 98 KL, 1911. július 15.