A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MIKLÓS Péter: Kecskemét dualizmuskori sajtótörténetéhez. A Kecskeméti Lapok 1875 és 1918 közötti történetéről.

mólóból az is megtudhatták az újságolvasók, hogy a szakképzett és szervezett munkásokat tömörítő 1890-ben létrehozott Magyarországi Szociáldemokrata Párt kecskeméti tagjai az építőipari munkások bérharcának kiélezésére próbálták meg fölhasználni a földrengés miatt keletkezett munkaerőigényt. A Kada Elek polgármesterrel folytatott egyeztetés után azonban a szociáldemokraták elálltak a munkabeszüntetéstől és az alkudozástól, s inkább az építkezések mihamarabbi megkezdése mellett döntöttek. „Naponta nő a hajléktalanok tömege, akik udvaraikban hevenyészett sátrakban húzzák meg magukat addig, míg házaikat a kőművesek rendbe nem hozzák. A hajléktalanság már nem tart sokáig, mert hétfőn vagy kedden megkezdődik a nagy építkezés. Munkaerő lesz annyi, amennyi csak kell, mert Kada polgármester tegnap este egyezséget kötött az építőmunkásokkal. A Szociáldemokrata Párt belátta azt, hogy a város szerencsétlensége nem alkalmas mód arra nézve, hogy a kőműves munkások ezáltal nyerjenek a vállalkozókkal szemben egy nagyobb szerződést, miért is az e fajta mozgalmakat máskorra hagyták s a várossal kötöttek egyezséget a házak javítására."

99 A cikk azt is közölte, hogy a város az újjáépítés koordinálására irodát nyitott, amelyet Junszky Béla műépítész vezetett. Nem sokkal később A magunk erején címmel közölt vezércikket a lap, amely kiemelte, hogy a város minden polgára részt vesz a romok takarításában. „Takarítjuk a romokat. Hetvenezer ember lakja Kecskemétet. Egyetlenegy sincs benne, akinek takarítani valója nem lenne. Több vagy kevesebb, de mindenkinek van. Szívünk még zakatol az izgalomtól, szemünkben még föl se szikkadt a könny, amely az élethalál-félelem riadalma sajtolt ki belőle, de a két kezünk már hozzálátott az új munkához. Ez Kecskemét."

100 1911. július 16-án vasárnap gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök is meglátogatta a földrengés által sújtott Kecskemétet. Erről az újság részletes beszámolót közölt a címlapon, amelyben a következő anekdota is szerepelt. „Mikor a református templomból a városházára ment gyalog a miniszterelnök és kísérete, elhaladt a Kossuth szobor mellett is. Itt egy parasztbácsi merész elhatározással Khuen elé lépett, kalapját felemelve és a szobor felé tartva kitörő örömmel kiáltotta, mintegy a miniszterelnöknek: »Az öreg Kossuthnak semmi baja se lett!« — A naiv bácsin jót mosolygott a miniszterelnök is."

101 Egy évvel később a Kecskeméti Lapok Július 8. — Szomorú évforduló címmel emlékezett meg a földrengésről. „Van-e aki elfelejtette, hogy mi történt velünk éppen ma egy esztendeje a péntekről szombatra virradó éjszakán? Lehet-e azt elfelejteni valaha annak, aki a szörnyű borzadalmat átélte?"

102 A cikkíró részletezte az egy évvel korábbi borzalmakat, s Isten nagyságára és ember kiszolgáltatottságára hívta föl a figyelmet, majd az összefogást hangsúlyozta és az állami és magánadományokért mondott köszönetet. Végül azt emelte ki, hogy a legnagyobb érdeme az újjáépítést végrehajtó kecskeméti polgárságnak van. „Kecskeméti ember, ne szégyelld magad, a mai szomorú évforduló a te dicsőségednek évfor99 KL, 1911. július 15. 100 KL, 1911. július 16. 101 KL, 1911. július 18. 102 KL, 1912. július 7.