A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MIKLÓS Péter: Kecskemét dualizmuskori sajtótörténetéhez. A Kecskeméti Lapok 1875 és 1918 közötti történetéről.

kozásai alkalmával a következő álláspontot alakította ki, amit jegyzőkönyvben is rögzített. „Az Alsókerületi Függetlenségi és 48-as Párt és Felsőkerületi Függetlenségi és 48-as Párt és Népkör közös hivatalos lapjának ajánlja a »Kecskemeti Lapok« című függetlenségi irányú politikai napilapot, a következő indokok alapján: a) A »Kecskemeti Lapok« teljesen azon függetlenségi politikának elveit követi és céljait szolgálja, melyek az országos függetlenségi törekvéseknek alapelveit alkotják, b) Elterjedtsége, jól felszerelt nyomdája, mindenekfelett közhelyesléssel találkozó szellemi irányítása alkalmassá teszik a két nagy párt politikai és társadalmi céljainak, hírszolgálatának munkálására."

86 Az új lapszerkesztő azt sem mulasztotta el megjegyezni — nem kis iróniával —, hogy a függetlenségi eszme követőinek száma a választási győzelem után gyarapodott. „Mihelyt a szabadelvű párt hatalmas pressziója alól felszabadult az ország, azonnal megtízszereződött a 48-as elvek igaz érzés szerint való követőinek on száma is. — Ez történt Kecskeméten is. Hajdú József ezután kifejtette: a Kecskeméti Lapok a továbbiakban is a város és polgárai érdekeit szolgálja majd — természetesen azonban már nem a szabadelvű, hanem, a függetlenségi eszmék jegyében. „Programunk volt és marad a közönség, a város és a magyarság érdekeinek szolgálása; politikai elveink: az előbb-utóbb, de érvényre jutó függetlenségi és 48-as eszmék propagálása és diadalra juttatása." A politikai irányváltástól függetlenül a lap valóban rendületlenül boncolgatta a várospolitikai kérdéseket és tette szóvá a huszadik század eleji Kecskemét közállapotainak és helyi politikai életének visszásságait. 1910 augusztusában például az első oldalon olvashattak cikket a napilap olvasói Közfürdőt Kecskemétnek! címmel cikket. Ebben többek közt azt is megfogalmazta a névtelenségbe burkolózó újságíró, hogy „Magyarország lassan halad a köztisztaság terén, Kecskemétről, a mi sokat dicsért alföldi metropolisunkról egész bátran elmondhatjuk, hogy sehogy sem halad ezen a téren, hanem egyszerűen stagnál, mint a felfordult csónak a széktói pocsolyában." írása folytatásában pedig a vízvezeték-hálózatot, a fürdőt, valamint a korszerű és tiszta csatornarendszert hiányolta. „Kecskemétnek a mai köztisztasági viszonyai egyenesen rettenetesek. Nem köztisztaság ez, hanem egyszerűen közpiszkosság. Vízvezetékünk nincs, csatornáink piszkosak, utcáink kövezetlenek, sehol nem locsolnak, ha csak a jó Isten nem küld egy kis nyári záport s a port kénytelen adagokban beszedni az, aki egy kissé szeles, vagy száraz időben kénytelen végigmenni az utcán. Ráadásul aztán fürdőnk sincsen."

90 Nem sokkal később Kecskemét egészsége címmel, A polgármester úr figyelmébe! alcímmel jelent meg cikk a Kecskeméti Lapokban, amelynek — szintén névtelen — szerzője azt állította, szemét, mocsok és állati tetemek lepték el Kecskemét utcáit, amelyeket még csak nem is söpörnek a város alkalmazottai. „Ugyan mit szólna a városunk ügy ét-baj át szívén viselő polgármesterünk, ha egyszer vé86 KL, 1908. november 15. 87 KL, 1908. november 15. 88 KL, 1908. november 15. 89 KL, 1910. augusztus 3. 90 KL, 1910. augusztus 3.