A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MAROSVÁRI Attila – SIPOS György: A kiszombori Rónay-kastély

sa "ként vették igénybe az épület egy részét. 1948 őszén a Földművelésügyi Minisztérium a kastélyt és a mellette lévő parkot „a Magyar Hadigondozottak Szö­vetsége részére a Magyar Hadigondozottak Szövetsége Csanádvármegyei szerveze­tének üdülője céljára bérlet formájában" jelölte ki, azonban ehhez az Országos Hadigondozó Hivatal nem járult hozzá, azzal az indoklással, hogy a Magyar Hadi­gondozottak Szövetsége a hadigondozottak érdekvédelme tekintetében folytatott tevékenységét beszüntette, e feladat a szociális szolgálatra hárult, és mivel a meg­lévő hadigondozási intézmények a szükségletet fedezték, így nem volt szükség újabb intézmény bevonására. 16 Meglehet, ha az üdülőként történő hasznosítási kí­sérlet sikeres lett volna, talán az épület épebb, de legalábbis helyreállítható álla­potban vészelhette volna át ezeket az éveket, e nélkül azonban a már jó ideje tartó fosztogatások nyomán bekövetkező pusztulás elkerülhetetlenné vált. 1949. január 20-án dr. Dégi János járásbíró, a Csanádmegyei Földhivatal h. vezetője egy le­vélben sürgős intézkedést kért a kastély ügyében, „mert az épület gazdátlanul már teljesen tönkre fog menni. " 17 A segélykérés egy 1949. január 15-i bejárás nyomán keletkezett; az akkor fölvett jegyzőkönyv az épület és a park tragikus állapotát rögzítette. A kastély sorsát a „szegény munkás családok" beköltözése pecsételte meg, bár az épületnek gazdája a Rónay család 1945-ös kiköltöztetését követően nem volt, így akadálytalanul járhatott ki-be bárki, és vihetett magával mindent, ami moz­dítható volt. A bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat már korábban szét­hordták (néha még ma is föl-fölbukkan egy-egy darab a faluban), ami maradt, azt az ide telepített, illetve ide települő családok élték föl, többek között az egykori la­kószobák intarziás parkettáit is fölszedték, és tüzelő hiányában elégették. 18 Az 1949. január 15-i jegyzőkönyv már a visszafordíthatatlan pusztítás nyomait össze­gezte: „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a leltározás óta a kastély erősen meg lett rongálva, ajtók és ablakok összezúzva és kiszerelve, míg a hozzá tartozó mel­léképületek szintén erősen meg vannak rongálva. [...] A kastélyban lakó Mészáros Fe­rencnél találtatott 1 drb. kemény fa-szekrény, 2 drb. sezlon huzatok nélkül, 2 drb. fo­telszék huzatok nélkül, 1 drb. kerek szobaasztal, 1 drb. konyhaasztal. A felsorolt bútordarabokat a MADISZ vezetősége adta cserébe 3 drb. fotelhuzatért és 1 drb. dí­ványhuzatért 1945. évi július 25-én, amit nevezett írással igazolt, a MADISZ részéről Szász Sándor és Ungvári Ernő aláírással volt hitelesítve. [...] A kastélyon levő összes ajtókról hiányzanak a kilincsek, ezen kívül hiányzik 29 drb. ajtólap nagy, 3 drb. vas 15 Hist. Dom. 85. 16 CSML XXIV. 201.b. 47209/1949. 17 Uo. 18 NAGY 2004, 34. A Csongrád Megyei Hírlap 1957. szept. 13-i számában szomorú képet adott a kastély állapotáról. Itt többek között ez olvasható: „Jelenleg nyolc család lakik a kastély egy ré­szében, [...] A lakók jórészt még 1945-46-ban költöztek be, amikor elhagyott javaknak számított ez az épület, s alaposan tönkretették! Nem csoda, hiszen Juhos Miklós községi bíró abban az időben így vélekedett: - Ami urasági volt, azt pucoljuk a föld színéről... A biztatás eredményes volt, mert a Rónayak teljesen jó állapotban hagyták el a kastélyt, viszont egy-két év alatt rom lett belőle. Mindenki vitte, amit látott, ami mozdítható volt, sőt, később már azt is, ami nem volt mozdítható, hanem úgy kellett fel-, vagy kifeszegetni. " Lásd: Mi lesz a kiszombori Rónay-kastéllyal? = CSMH. II. évf. 214. sz. 1957. szept. 13. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents