A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MAROSVÁRI Attila – SIPOS György: A kiszombori Rónay-kastély

ajtólap a folyosón lévő füstjáratok tisztító aknájáról (45x70 cm), 82 drb. ablakráma, (a leltározás óta hiányzik 32 drb. zsalugáter), ezen kívül 2 ajtó teljesen kiszerelve. 13 drb. cserépkályha különböző színben és különböző méretben, ebből 4 drb. jó, a többiből az ajtó ki van szerelve, és a rajta lévő cserép 40-80 cm

2 területen le van verve. 1 drb. kályha felső része teljesen le van szerelve, a bemondás szerint még 1945. évben szerelték le. Továbbá ki van szerelve 2 ajtó ajtófélfával együtt. A padlásról 6 drb. ablakráma, ezen kívül 14 drb. ablakszárny hiányzik. A kastélyon lévő ajtók és ablakok nagy része erősen meg van rongálva, melyek deszkával vannak összeszegezve, úgy hogy a kastélyon lévő ajtóknak és ablakoknak mintegy 25-30 %-a használható csak. [...] Ezenkívül már megkezdték a szobák parketta-deszkáinak is a felszedését, ebből mintegy 2 m

2 már fel van szedve. "

19 A helyszíni szemlét végző bizottság azt is megállapította, hogy „a parkból a fák teljesen ki lettek irtva, mégpedig 1945. évtől kezdődőleg 1948. év november haváig." A kitermelt fa egy része akkor még a kastély udvarán és melléképületeiben volt eltárolva.

20 A kastélyban és melléképületeiben az 1949-es helyszíni szemle megállapítása szerint 15 család lakott,

21 akiket elmondásuk alapján a lakáshiány miatt a községi elöljáróság helyezett el ott, továbbá itt voltak elszállásolva a községi szegények is, ahol 10-14 idős embernek biztosítottak otthont, a fölmérés időpontjában 12 személy élt ott. A vizsgálat során jelen lévő Szathmáry Lajos vezetőjegyző szerint az elöljáróság csak a szegénygondozottak elhelyezéséről döntött, a többi lakó önkényesen költözött be a kastélyba. Mindenesetre — a kastély és környezete állapotát látva — a kiküldött bizottság a községi elöljáróság feladatává és kötelességévé tette az ingatlan megőrzését, továbbá előírta, hogy „az épületkomplexum, különösen a még benne lévő mozgatható rész további rongálódásának elejét vegye mindenféle eszközzel, esetleg karhatalommal is". A községi elöljáróság viszont a kastély mielőbbi átadását kérte, „mert nagyon lehet tartani attól, hogy titokban felelőtlen egyének olyan rongálásokat visznek még továbbra is végbe az épületen, hogy az összedől. "

22 Az elöljáróság, illetve jogutódja, a községi tanács végrehajtó bizottsága ilyen előzmények ellenére is csak 1951. ápr. 14-i ülésén foglalkozott először a kastély sorsával. A VB-elnök, Ledniczky Ilona szülőotthont, napközi otthont és bölcsödét szeretett volna ott kialakítani, de mivel erre helyi forrás nem állt rendelkezésre, a javaslatot elvetették. Szegvári Márton VB-tag indítványára ezután határozatot fogadtak el: „A VB megállapította, hogy a kastély a felszabadulás óta annyira tönkre ment, hogy az összedőlés veszélyének van kitéve. Hogy az összedőlés veszélyétől megóvja, javasolja, hogy a kastélyt a legsürgősebb időn belül bontassák le. " Helyén parkot és szülőotthont kívántak építeni. 19 CSML XXTV. 201.D. 47209/1949. 20 Uo. Lásd még: CSML XXTV. 201.b. 18-41730/1949. 21 Név szerint: Kószó Antal, Szemerédi Mihály, Faragó Mihály, Szabó Lukács, Daróczi Ferenc, Verebes Jánosné, Niglás József, Hertling János, Fehér István, Halász Mihály, Tóth József, Mészáros Ferencné, Dorogi Rózába, Tánczos László és Farkas Katalin. Lásd: CSML XXTV. 201.b. 47209/1949. 22 Uo. 23 MVL XXIII. 722. VB jkv. 1951. ápr. 14.