A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MARJANUCZ László: Az Alföld '48-as függetlenségi hagyományainak társadalmi háttere

szocialista törekvések és a 48-as alkotmányvédő elképzelések között, hanem a törvényes munkás-érdekvédelemre irányuló igényen volt a hangsúly, melyhez a szervezett munkásközösségekben (Szegvár, Szentes, Makó) függetlenségi hagyományok is kötődtek. A társadalmi szerkezet: a munkavállalásra kényszerülő törpebirtokosok és az agrárproletárok nagy aránya magyarázza meg a politikai praxis és a társadalmi fölfogás egymáshoz való viszonyát. A századforduló agrárszocializmusa elszakadási kísérlet is volt a 48-as alapon álló függetlenségi pártoktól, a parasztság önálló politikai tényezőként való föllépésének első próbálkozása. Az ekkor megindult politikai útkeresés 48-as szellemű parasztpártok megalakulásához vezettek országosan is, de különösen az Alföldön, hogy aztán a háborús összeomlásban egyfajta demokratikus koalícióban olvadjon föl. Az önállósodás nem ment egyszerűen. Szegvári földmunkás vezető panaszkodott 1900-ban, hogy tíz éve vergődik a szociáldemokrata eszméért, de hiába. A földművelők és mezei munkások annyit végül is fölismertek hogy a „szegvári szociáldemokrata polgárság" képviseltesse magát a megyei politikai rendezvényeken, használja ki a törvény adta lehetőségeket. A saját párt szükségességét helyzetük rosszabbra fordulásával párhuzamosan kezdték hangoztatni.

21 Szegváron a kisgazdák szavazati joggal rendelkezetek, de ők is „fölismerték a szociáldemokrata" eszmét, és a földmunkások szövetségét képviselőjelöltjük (Mezőfi Vilmos) támogatásáról biztosították. Itt tehát a 48-as politika támogatását a kisgazdák a szociáldemokrata irányra cserélték, de csak Mezőfi jelölése esetén. Ha a munkáskongresszus mást választ, a kisgazdák „visszalépnek a szociáldemokrata eszmétől". Ennyire volt komoly a szocializmushoz közeledésük: személyi kérdésnek fogták föl. Makón kifogásolták, hogy nincs törvénybe iktatva a munka joga, de — hangoztad ták — a kenyérhajsza mellett figyelni kell az öntudatosodásra is, mert munkával sem fognak tisztességes bért keresni. A szervezeti hatékonyság növeli a munkástudatot, amely kedvezőbb béreket csikarhat ki — gondolták a helyi a földmunkás-vezetők. Új elem, hogy birtoktalan földművelők a társadalmi gyengeséget kiküszöbölő új összefogásra szólítanak föl, apellálva a kisgazdák rossz helyzetére is. Az alföldi parasztszocializmus visszanyúlt 1848-hoz antifeudális (nagybirtokellenes) alapon. Plebejus egyenlőségről, szabadságról és társadalmi igazságosságról ideologizáltak, mint 1848-tól várt, de elmaradt eredményeiről. Az 1848-ra hivatkozás a mozgalom demokratizmusát fedezte, míg heves nagybirtokellenessége szocialista tartalmat hordozott. Sajátos egybevegyítése volt a két eszmének az 1918-ban alakult Nemzeti Tanácsok pohtikája: Szegeden a szobra alatt jelentették ki, hogy „Kossuth Lajos ma (1918. október 31.) győzött."

23 A szál, amely összefűzte a két gondolatot, amely 1848 és 1918 legkisebb közös nevezője lehetett: a függetlenség, de valódi tartalma a parasztság földosztó vágya. A korszak végén így fonódódott egymásba az addig szembenálló két eszme: a szociáldemokrata és 1848. 21 Csanád és Csongrád megyei küldöttek fölszólalása a Földmunkások és Kisgazdák 1900. április 17-i kongresszusán. In Történelmi Olvasókönyv 2. Szerk:. GÉCZI Lajos. Szeged, 1987, 112. 22 Uo. 111. 23 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történelméből 1917-1919. Szerk.: GAÁL Endre. Szeged, 1969, 86.