A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MARJANUCZ László: Az Alföld '48-as függetlenségi hagyományainak társadalmi háttere

„Munkásszövetség" címen az Alföldi Ellenzék vasárnapi mellékletet adott ki, amelyben központi témaként szerepelt a föld és munka helyzete.

18 A legnagyobb gondok kútforrásának a föld eladósodását tartotta, amely maga is valaminek az eredménye. Tehát egyrészt a baj okozója a föld eladósodása, másrészt éppen a különböző hiányok és bajok következménye az eladósodás. A lap végül azt a konklúziót teszi, hogy a föld népe és az ellenzéki politika egymásra van utalva, vagyis a függetlenségi eszme „kedvezményezettje", társadalmi hasznosítója a parasztság. Annak munkásrétegével is szolidáris, mert május l-t közös ünnepnek mondja, a Marseillest nemzetközi munkásindulónak tartja, a kettő együtt pedig testvéri szeretetnek, rokoni egyetértésnek és baráti összetartozásnak veti meg alapját. A cikk nemzeti összefogás keretében képzelte el a munkások 48-as hagyományba integrálását, elismerve a szegényparaszti létből fakadó törekvések demokratikus tartalmát. Ezen keresztül a függetlenségi polgár a szegényparasztot cselédtudatú helyett, munkástudatú embernek ismerte el. A cikk tartalma abból indult ki, hogy a földműves munkások koncentrált tömegben és szervezett közösségben éltek Hódmezővásárhelyen, Orosházán, Szentesen, Csongrádon és Makón. Cicatricis Lajos Csongrád megye alispánja különböző jelentésekben hívta föl Kelemen Béla főispán figyelmét a megyében működő szocialista szervezetekre. Ebben az, az érdekes, hogy a nagy országos pártok helyi csoportjain kívül sokféle szocialisztikus egyletet jelölt meg pártkötődésű csoportként. Legelterjedtebb az Országos Munkásvédő Szövetség szervezete volt, szinte minden faluban alakult egy. Kisteleken a 70 tagú „Általános Népkört" is szocialista orientációjú egyletnek állította be cselekedetei alapján, holott annak 48-as szellemiségű alapszabálya volt. Szegvár és Mindszent a földművelő munkát végzők és a kubikusok társadalmának lakóhelye, de itt figyelhető meg leginkább a földmunkások szociális érdekvédelmének és a 48-as eszmék ápolásának összefonódása. A Mindszenti Altalános Népkör és a Szegvári 48-as Népkör alapszabályuk szerint bevallottan nem szocialisztikus egyletként jöttek létre, noha gyakorlatuk az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt elveit követte.

19 Ezek látszólagos tartalmi ellentétek, az Alföld munkásnépében élénken élt a polgári forradalom emléke, megőrzésük a nemzeti tudat konzerválásának eszköze volt. Különleges alföldi csoportosulásnak számítottak a munkáskörök. Ezek nem a 48-as hagyományok ápolását követték, hanem szociális bajaik enyhítését várták közösségbe tömörülésüktől a század végén. Az alkotmányt csak megismerni, s nem védeni akarták, hogy a becsületesen dolgozó munkás tisztában legyen jogaival. Úgy fogták föl, ha a munkás becsületesen él, jogai egyformák a gazdaemberével. Ez a nézet keverte a törvény előtti egyenlőség fogalmát, a társadalmi egyenlőség kívánalmával. Nincs szó itt függetlenségi tradíciókról, annál inkább a munkássorsú emberek összetartásáról, mint egzisztenciális fönnmaradásuk zálogáról.

20 Kizsákmányolásellenes munkásköveteléseket hangoztattak, a munkaviszonyok és a bérek megjavítását szorgalmazták. Itt nincs átfedés a paraszt18 Munkásszövetség. Szentes, 1905. május 7. 19 Történelmi Olvasókönyv 2. Szerk.: GÉCZI Lajos. Szeged, 1987, 152. 20 Mi az a munkáskör! In Csongrád megye Évszázadai. Történelmi Olvasókönyv 2. Szerk.: GÉCZI Lajos. Szeged, 1987, 86.