A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MARJANUCZ László: Az Alföld '48-as függetlenségi hagyományainak társadalmi háttere

életbe társadalmi síkon bekapcsolódó polgárok három területen kívánták előmozdítani 48 örökségét: a politikai igazgatásban, a gazdálkodás és életviszonyok korszerűsítésében és a társadalmi egyenlőségért folytatott küzdelemben. 360 tagja messze fölülmúlta a hasonló vásárhelyi vagy csongrádi tömörülések létszámát, az átlagosan 100 főt. Kétforintos évi tagdíja viszont csak a birtokos parasztoknak tette lehetővé az aktív bekapcsolódást, sőt nekik is gondot okozott a hozzájárulás kifizetése. Az első azt jelentette, hogy működésének szellemi alapja a hazafiság és közművelődés volt. Azaz az ország alkotmányos és demokratikus jogainak „társalgás közben egymással való megismertetését" tűzték ki célul, mert az eredményes érdekképviselet és közéleti szereplés csak előzetes felvilágosítás, a „megfelelő elmebeli és lelki képesség" kialakítása után lehetséges. A hazafias magatartás ismérve a „valódi népönkormányzat" érvényre jutását szolgáló törekvések felkeltése és támogatása volt. Nem szerepelt a célok között a függetlenségi eszme támogatása, csak a nemzeti érdekek törvényes képviseletét és tudatosítását hangsúlyozták. A kör második célja a nép „legfőbb tájfoglalkozásának, a mezei gazdálkodás színvonalának emelése. Ez megfelelt Szentes adottságainak. Harmadik célja „minden születési előjog kiküszöbölése, ületve a vallás és vagyonaránytalanság miatti különbségekből származott idegenkedések kiküszöbölése".

14 Felfogásunk szerint itt már a paraszt társadalmi lenézettségét kárhoztatták, mert a születési előjogokat épp 1848 törölte el. De nem gondoskodott a legnagyobb társadalmi osztály szociális hátrányainak a fölszámolásáról, a vagyoni és presztízskülönbségek kiegyenlítéséről. A vallásaránytalanságból következő „idegenkedés" valószínűleg az alföldi kálvinista gazdák korábbi sérelmeivel, a vallások közötti kölcsönös és viszonos egyenlőség hiányával függött össze. A „valódi és őszinte testvériség" meghonosítására utaló remény, pedig már távoli összeköttetést teremt a századforduló agrárszocialista mozgalmaival, mert azok társadalmi ideálja volt az úr és szolga nélküli világ megteremtése. Am ezek az 1870-ben megfogalmazott törekvések jelentős módosuláson mentek keresztül az elkövetkező években. A változás lényege, hogy a népkör mindinkább a 48-as párt alapszervezetévé vált. Az eszmei azonosságot természetesnek tartjuk, a márciusi eszmékhez ragaszkodásnak számtalan szimbolikus megjelenési formája létezett: a kör már nevében is kötődött a forradalom örökségéhez, március 15-e kiemelkedő megünneplése, vagy az erős Kossuth-kultusz is egyértelmű állásfoglalás. Ehhez jön, hogy a kör ékessége egy nagyméretű Kossuth-kép volt, az emberek a Kossuthról és 48-ról szóló könyveket kölcsönözték ki leggyakrabban, világosan bizonyítva a tagság politikai orientációját. De túl ezen a jelképes állásfoglaláson, a gyakorlati politikában is hallatta hangját a népkör. Az 1872-es országgyűlési választásokon a helyi agitáció előkészítését kapta feladatul. Elsősorban a szentesi parasztpolgári réteg politikai alapállásával magyarázható, a népkör és Madarász József jó kapcsolata. Ennek révén több országos témában is hallatták hangjukat a szentesiek, így a hároméves országgyűlési ciklus megtartásáért, a papi javadalmak fölhasználásáért a Nemzeti Bank érdekében. A 48-as körök az egész országot behálózó kapcsolatot tartottak fönn egymással, a Csongrád megyeiek egymás közötti politikai körlevelezése különösen intenzív volt. Az 14 CSML Szentesi Fióklevéltár Egyesületi Alapszabályok Gyűjteménye XXVI.