A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MARJANUCZ László: Az Alföld '48-as függetlenségi hagyományainak társadalmi háttere

milyen levélről, de a Kossuth-várás jellemző példáját láthatjuk az asszony viselkedésében. Ellenben számos egyéb magatartási forma fejezte még ki a társadalom Kossuth-váró hangulatát. Nem szolgáltatták be pl. a Kossuth bankókat, nem semmisítették meg a 48-49-ben hozott, s a törvényes végrehajtással össze nem függő helyi rendeleteket. Kifejezve mindezzel azt, hogy az alföld lakossága átmenetinek tartotta Kossuth távozását. A 48-as reformok kínálta lehetőségek a szemében most elzáródtak. Legfőbb gondja a pénztelenség volt, ezért a beszedett magyar bankók után kártérítést várt, mert a pénzért vagyonának egy részét, vagy munkáját adta, de az elkobzással mindkettőtől elesett. A kétszeres veszteség érzetén túl bizonytalannak érezte a jövőt is az új adóztatás vagy katonai terhek miatt. Bár 48 sem oldotta meg ezeket a kérdéseket, hisz ahhoz idő kellett volna, de az őszi rendeletek a parasztság számára kedvező irányba mozdultak el az úrbér még fönnálló kérdéseiben. A megyefőnökök rendszeres tájékoztatásai a néphangulatról ugyancsak becses források a neoabszolutizmus korának Kossuth-képére. Nábráczky Antal 185 l-es Makón kelt levele beszámolt Dőry Gábor kerületi főispánnak az alkotmánymódosítás várható fogadtatásáról. Szerinte a nép az 1848 előtti állapotokhoz visszatérést nem tartja tanácsosnak, s e kérdésben a kormánnyal vannak közös platformon. Ami aggasztó, az a Kossuthról szóló cikkek és hírek „izgató hatása". Az oktrojált alkotmány tervezett hatálytalanítása és az alföldi gazdák Kossuth-várása úgy függött össze, hogy a parasztok az alkotmányos fordulatban a régi — rendi — vüág visszahozását sejtették. Vagyis újra elnyomják a parasztembert — gondolták róla. Ezzel szemben a hatalom arról győzködte az embereket, hogy szó sem lehet az 1848 előtti állapotok restaurálásáról, a császár nem készül a parasztokat elnyomni, a makói tanyavilágban mégis elterjedt a hír: az új berendezkedés mellőzi a 48-as társadalmi reformokat. Ez nem volt igaz, de a hír alapjául szolgáló élmény miatt, hogy ti. a makói püspöki uradalomban továbbra is szedték a bordézsmát, a lakosság az új hatalom nyakába akarta varrni az 184 7-i állapotok „előhozásának" veszélyét.

7 Tulajdonképp arról a paraszti mentalitásról volt szó, amely igazságtalannak és jogtalannak látta az idegen hatalom sáfárkodását 1848 örökségével. Az Októberi Diploma által megnyitott rövid alkotmányos időszak fölerősítette a 48-as törvényekhez ragaszkodó hangulatot. Ugyanis 48 egyszerre jelentette az uralkodóhoz való hűséget és a nemzeti érdekek képviseletét. Az alföldi megyék annyiban tértek el az országos trendtől, hogy itt 48-hoz nemcsak az uralkodóval közös egyetértésben létrehozott alkotmány emléke kapcsolódott, hanem a Kossuth személyével jelképezett függetlenségi eszme is. 48 hangsúlyozása ezen kívül a jogfolytonosságot is jelentette, vagyis a régi alkotmányos vezetés megválasztása a személyekben is 1848 folytatását ígérte. Ennek megfelelően Kossuthot és még pár emigráns társát az alföldi vármegyék bizottmányába beválasztották.

8 Szentes közgyűlése a megválasztandó követtől elvárta, hogy múltja garantálja „tántoríthatatlan hazafiságát". Mit értettek ezen? Azt, hogy erkölcsi és hazafiúi kötelesség 7 Csongrád Megye Évszázadai Történelmi Olvasókönyv 2. Szerk.: GÉCZI Lajos, LABÁDI Lajos, G. TÓTH Ilona, Szeged, 1987, 16.) 8 SZABÓ Ferenc: Az abszolutizmus kora. In Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk.: SZABÓ Ferenc. Makó 2002, 25.p.