A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MARJANUCZ László: Az Alföld '48-as függetlenségi hagyományainak társadalmi háttere

biztosítását képviselte, a szabadságharcban minden energiájával a függetlenség kivívására koncentrált, exüiumában nyugati tapasztalatainak táguló perspektívája jegyében mindinkább a társadalmi demokrácia híve lett. Hazai követői azonban elsősorban forradalmi és szabadságharcos magatartása miatt tisztelték. A Függetlenségi Párt mégsem tekinthető Kossuth expositurájának, mert 48-as és nem 49-es politikát csinált. Kossuth a 49-es alternatívát még 1892-ben sem vetette el teljesen. Igazi kultusza az Alföld 48-as tudatú cívis parasztságában szökkent szárba, és a mezővárosok függetlenségi hagyományai táplálták. Kossuth társadalmi kapcsolatai a térséggel már 1848 őszén megerősödtek, mikor Batthyány Lajos kinevezte őt népfölkelési biztossá, s megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged lakossága úgy fogadta „hazánk nagy Polgárját", mint a nemzet valódi vezetőjét.

3 Makón ekkor még nem járt, csak Szegedről intézett felhívást Csanád vármegye és Makó népéhez. Szegedhez is erős szálak fűzték, amelynek több levélben is hangot adott. 1849. május 21-én a Függetlenségi Nyilatkozat „hazafiúi melegséggel történt fölkarolását" köszönte meg a városnak. Állásfoglalásukat a „fölfogott ügy" (trónfosztás) országrészre kiható győzelmének értékelte. De Szeged „önerejének képességét" Szenttamásnál, a római sáncoknál aratott győzelmen mérte le, amelyet a „kiválóság koszorújának" nevezett.

4 E városok közül különösen Csongrádnak volt jó oka lelkesen fogadni Kossuthot, mert 1845-46-ban a település örökváltsága ügyében ügyvédként működött közre. Kossuth ezt nyílván megbízatásként teljesítette, de az örökváltság már ekkor -ahogy Csemegi Károly csongrádi származású pesti joghallgató írta — „folytonos izgalatásban tartotta a lakosok kebleit".

5 Bár a megváltás ügye zátonyra futott, mert a kölcsönt hitelezők nem látták biztosítottnak a visszafizetés fedezetét és visszaléptek, a Helytartótanács pedig elutasította a város földesurával, Károlyi Istvánnal kötött szerződését, mivel az olyan javadalmakra is vonatkozott, melyek megváltását a törvény tiltotta, mégis a csongrádiak Kossuthot jó emlékükben őrizték meg. A csongrádi kudarc után Kossuth visszavonult az örökváltság jogi és pénzügyi intézéstől, de addig tanúsított ügyvédi karaktere hitelesítette őt a gazdák szemében a kérdés politikai megoldására. Ezt a megoldást hozta 1848. A védelmére kibontakozott szabadságharcban az alföldi mezővárosok cselekvő egyetértést mutattak Kossuth Lajossal, s a bekövetkezett kudarcot alig akarták tudomásul venni. Szentes polgári közigazgatásának szervezésével megbízott Dobosy Lajos írta 1849. szeptember végén, hogy a nép csendes, de nyugtalanító jelenség, mert a bujkálásból haza szállingózók a népet álhírekkel ébresztgetik. Ilyen álhír volt 1849 novemberében, hogy Kossuth levelet írt a szentesieknek, amelyet „a pecsovics kutya urakat" szidalmazó asszony által küldött, és visszajövetelét helyezte kilátásba. Természetesen szó sem volt sem3 Szentesi élet, 2002. szeptember 6. 4 Kossuth Lajos levele a szenttamási győzelem után. In G. TÓTH Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentumai a Csongrád Megyei levéltárban. Szeged, 2000. 369.) 5 ERDEI Péter: Kossuth és a csongrádi örökváltság. In A csongrádi Kossuth-levelek. Szerk.: SZŰCS Judit. Csongrád, 2000. 61. p. 6 LABÁDI Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849-1918. In Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből XXII. Szeged, 1995, 26.)