A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

ZOMBORI István: Dr. Gottwald László hagyatéka a múzeumban. Egy polgár család 300 éve

Endre püspökhöz. Évekig oktatott a Hittudományi Főiskola szemináriumában, de 1952-ben a Rákosi rendszer arra kényszerítette, hogy egyházi munkájával hagy­jon fel, ha orvosként akar továbbra is praktizálni. Nagy lelki tusa után, az interná­lás és állásvesztés fenyegetés hatására tette csak meg ezt a lépést. Valószínű, hogy ennek következménye volt ekkor létrejött gyomorfekélye is. A nyugalmas életbe brutális módon avatkozott bele a 2. világháború. 1939­1945 között három részletben behívták katonának és a háború jelenetős részét vé­gig harcolta. 1942-ben az év nagyobb részét a Don mentén a 2. Hadsereg 114-es számú tábori kórháza röntgen orvosaként küzdötte végig. 1943. márciusában a Szegedi 635-ös számú Hadi Kórház orvosa lett, 1944. októberében a szegedi 5. Helyőrségi Kórházhoz került. Innen a Hadi Kórházzal együtt vonult végig az or­szágon, majd tovább Ausztriába illetve Németországba, ahol 1945 május 6-án amerikai hadifogságba esett. 1946. szeptember 9-én került vissza Magyarország­ra. Ettől kezdve ismét körzeti orvosként, 1954-től belgyógyász-főorvosként dolgo­zott Szegeden. 1964-ben felesége meghalt. Nyugdíjazása után az Országos Orvosszakértői Intézet 7. sz. Igazgatósága másodfokú főorvosaként dolgozott a 70-es évek végéig. Ujabb csapás volt számára, hogy a családja számára nyugodt, kényelmes ot1> hont biztosító Maros u. 3. szám alatti házát 1971-ben kisajátították, helyére panel­házat építettek, őt pedig a Tarján 416/a 1.3 számú városszéli panellakásba költöz­tették. A megpróbáltatásokat példás önfegyelemmel és nagy erkölcsi tartással viselő belgyógyászon lassan elhatalmasodó reumás betegség uralkodott el. A szel­lemileg teljesen friss orvos mozgásképtelenné vált és a lakáson belül is csak toló­kocsiban tudott mozogni. 1986-os találkozásunkkor eléggé megromlott a látása és ezért hamarosan műtétre került sor. Saját gyermeke házasságából nem született. 1944-ben elhunyt öccse lányát 1958-ban fogadta örökbe és saját gyermekként ne­velte. A szintén orvos Gottwald Gizella azonban Budapesten élt, így a magatehe­tetlen, idős ember öregek otthonába került, ott halt meg 1987 június 19-én. Elete végéig hithű katolikusként élt, szellemüeg teljesen frissen, olyan emberként, aki nagy méltósággal és emberi tartással viselte azt a testi nyomorúságot, ami élete végére neki jutott. Az itt közzétett anyagot csak „mutatónak" szánjuk, jelezve, hogy egy értékes, a magyar polgári család történetét jól dokumentáló gyűjtemény került a múzeum­ba. E hagyaték révén jelentős fotó és dokumentumanyag tanúskodik a 20. századi szegedi vendéglátás két kiváló intézményéről a Próféta és a Hági éttermek múltjá­ról. Gottwald főorvos sokat beszélt az 1918-1920 között Szegedet megszálló fran­cia katonaságról, a Hági vendégei között megforduló Juhász Gyuláról, Móra Fe­rencről és a nyári szabadtérik idején betérő Csortos Gyuláról. Értékes adatokat közöl az 1920-30-as évek szegedi egyeteméről, a gazdasági életről, vendéglátásról, a becsületességről és az emberi-vállalkozói tisztességről. Az anyag így egyszerre jelent értékes múzeumi gyarapodást és erkölcsi gazdago­dást elődeink példája nyomán.

Next

/
Thumbnails
Contents