A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

BÍRÓ-BALOGH Tamás: Egy Kosztolányi-cikk és kontextusa

Szabó Dezsővel mint politikussal kerültem össze s a benne lüktető magyar öntut% * 94 datot és rajongó fajszeretetet ma is változatlanul nagyra tartom." Ez a névvel adott nyüatkozat is erősen emlékeztet a névaláírás nélkül megjelent cikksorozat egyik tételére: „A mindennapi kenyér után elkeseredetten szaladgáló szegény magyar írókat, akik mögött mülió és millió magyar ember áüt és sok ezer dúsgazdag, tősgyökeres magyar ember, senki sem támogatta. Nem hát, mert nem volt senki, aki a faji összetartás veszedelmére felhívta volna a tehetős magyarság figyelmét. Vázsonyi Vümos, Krausz Simon, Hatvány Lajos, Polnay Jenő éveken át dolgoztak, hogy a vagyonos zsidóságot a legnagyobb áldozatkészségre serkentsék a zsidó kultúra fejlesztésére. [...] így aztán könnyű volt az ő irodalmuknak és az ő művészetüknek a magyar irodalom és magyar művészet fölé kerülni." Kosztolányi a cikksorozat „végének" idején Szabó Dezsőben még nagyra tartotta „a benne lüktető magyar öntudatot és rajongó fajszeretetet", íróként azonban egyáltalán nem becsülte — köztudottan ennek a vele való vitának következményeként, szépirodalomba oltott lezárásaként szülelett meg A véres költő. KORREKTÚRAJEGYZET Dolgozatom lezárása után jutott birtokomba egy Kosztolányi szerzőségét megerősítő újabb érv. Gábor Andor - aki a Tehetség és fürgeség című vezércikk kapcsán korábban már „leleplezte" Kosztolányit - ezt a sorozatot sem hagyta kommentár nélkül. A Molnár Ferenc, leleplezve című publicisztikájában összevonva „válaszolt" az Új Nemzedék cikksorozatának több felvetésére (úgymint a II. részben a szerzőnek a verses drámát ülető dicséretére, ületve az V. rész vacsorajelenetére - itt 254. és 257-258.), s mivel A magyar irodalom és az ő irodalmuk szerzőjében nyilvánvalóan ismét csak Kosztolányit ismerte fel, rajta ironizál: „Hja, Ferim így aztán igazán nem lehet! Ez az, amit tisztességtelen konkurrenciának hívnak. Te vacsorákon keresztül csempészted be az Ördögöt a Vígszínházba? [...] Mondd, miért nem írtad meg a darabjaidat? Mért csak a témáiddal szélhámoltál? Mért bíztad a színészekre, hogy mondjanak, amit akarnak, csak sikere legyen annak, amit mondanak? Nem szégyeüed magad, hogy üyen eszközökkel megakadályoztad, hogy Kosztolányinak azt a verses darabját, amit már évekkel ezelőtt befejezett, az összes pesti színházak előadják? Tudod te, hogy ezzel mitől esett el az irodalom, a színház, a közönség? Te lelknsmeretlen, te! Hallottál te már arról, hogy hogyan özönöl a közönség, mihelyt csak meghaüja, hogy Kosztolányi egy verses darabot befejezett? Elképzelted te, hogy hogyan bukik a pesti egy verses darabra?" (Gábor Andor: Molnár Ferenc, leleplezve. Bécsi Magyar Újság, 1920. okt. 9. 3. Idézi: Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső írásai a Pesti Hírlapban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 2007/1-2., 73-88.) 24 Szabó Dezső és Kosztolányi Dezső irodalmi párviadala. Az Est, 1920. nov. 4. 4.