A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

BÍRÓ-BALOGH Tamás: Egy Kosztolányi-cikk és kontextusa

zében, s így lesz Budapest egy szellemi és erkölcsi Sztambullá a kelet küszöbén, kikötőés lerakodó helyévé minden szemétnek a nyugati kultúra jelszava alatt. Mi a keresztény és nemzeti irányzat nevében harcolunk az ellen a veszedelem ellen, melyet az idegen szellemű magyar kapitalizmus jelentett a nemzeti élet minden megnyilvánulására. Mindig azt reméltük, hogy ezzel a belső veszedelemmel és függéssel szemben, az idegen német, francia, vagy angol tőke jöhet majd segítségünkre s erősíthet meg és szabadíthat fel bennünket gazdasági jobbágyságunkból. S most vagy azt látjuk, hogy ez az idegen tőke ugyanazokon a kezeken át folyik hozzánk, melyeknek fojtó markolásán enyhíteni szerettünk volna s ezeknek erejét növeli, vagy azt, hogy eltiporja és kiforgatja birtokállományából azt a többé-kevésbé asszimilált magyar kapitalizmust is, mely mégis csak itt nőtt fel nálunk s idegensége mellett is ezer szállal kötődött bele a nemzeti érdekek nagy erkölcsi, gazdasági és politikai közösségébe. A magyarosodó zsidó kapitalizmusnak helyébe vagy háta mögé ül a német-zsidó, vagy francia-zsidó kapitalizmus, a magyar-zsidó Faludiak helyébe pedig letelepszik Blumenthal úr, aki ráadásul — amerikai is. Úgy véljük, hogy a magyar kormánynak és a közérdeknek is szava van hozzá, milyen kezekre kerülnek magyar, vagy magyarországi kultúrintézmények. A Vígszínházat derék és lelkes magyar hazafiak alapították, a főváros adott számára telket a közvagyonból, hasított utcákat körülötte, így sokszorozván meg a köz erejével mindazt a vagyoni és üzleti értéket, mely a színházban fekszik. A fővárosnak és a kormánynak minden erkölcsi és anyagi jogosultsága megvan hozzá, hogy beleszóljon ebbe a kótyavetyébe. Faludi úrék nem a mi ideáljaink, de Blumenthal úrékban ideálisan minden együtt van, amitől félnünk és rettegnünk lehet. Új Nemzedék, 1920. okt. 13. 1. (vezércikk) A Kosztolányi szerzőségét illető gyanú „nem zárható ki, sőt nagyon is komolyan mérlegelendő, csakugyan Kosztolányi írta-e ezt a Ben Blumenthalról szóló, de az amerikai milliomos személyén messze túlmutató cikket", amelyben Kosztolányi „Ben Blumenthal magyarországi megjelenésében valódi veszélyt ismert föl, »csak« érvelése egyoldalú és torz. Az Új Nemzedék-cikknek a lényegét azonban, sajnos éppen ez a torzulás adja, a modernitáskritika tévútrafutasa." * A névaláírás nélkül közölt A magyar irodalom és az ő irodalmuk című sorozat és az eddig azonosított vezércikkek megjelenésének ideje alatt Kosztolányinak mindössze négy (!) névvel vagy monogrammal jelzett írása jött a lapban: két vers és két kritika

21 — ez valóban kevésnek tűnik két havi fizetésért. 20 LENGYEL András: Kosztolányi, Ben Blumenthal és az „idegenkörmü hódítás". In: Szegedtől Szegedig 2008. Szerk.: KISS Ernő és többen. Szeged, 2008. 399-409. 21 KOSZTOLÁNYI Dezső: Az apa szava (A bús férfi panaszai című készülő verssorozatbót). ÚN, 1920. okt. 3. 2., és a Régi idill 1895-ben. ÚN, 1920. okt. 24. 5., illetve Mi ketten. ÚN, 1920. szept. 12. 6. és Téli ballada. ÚN, 1920. okt. 17. 5-6.