A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

LENGYEL András: Egy anonim Kosztolányi-cikk azonosítása

[Kosztolányi Dezső] A MAGYAR IRODALOM ÉS AZ Ő IRODALMUK

1 I. A TITOKZATOS HALLGATÁS A Szózatban tegnap reggel Császár Elemér dr. nyilatkozott a magyar írók hallgatásáról, külön emlékezvén meg a magyar írókról és külön a zsidókról. Sem Császár Elemérnek, a magyar írók érdekében elhangzott nyilatkozata, sem a „száraz ágon csüggedő ajakkal hallgató" madarak délutáni szócsöve, Az Est, nem világítja meg ezt a kérdést annyira, hogy egyszerűen napirendre térhetnénk felette. Most már igazán kötelességünk döntő érvekkel bizonyítani, hogy kétféle irodalom székel Budapesten: a magyar irodalom és az ő irodalmuk. Be fogjuk bizonyítani, hogy Jókai és Mikszáth koporsójával sírba tették a magyar műveltséget, és ők a két magyar sírhant felett ütötték föl üzleti sátrukat. És bebizonyítjuk azt is, hogy az ő irodalmuk hadat üzent a magyar irodalomnak. Tény és letagadhatatlan igazság: az írók hallgatnak. De: míg a magyar írók kopott nadrágban, korgó gyomorral némultak el, addig ők jóüakottan és vidáman „gummirádlerezve" haügatnak. Mert ők pénzt kapnak, hogy jobban hallgathassanak. Sokat tudnának beszélni egy fővárosi nagy banknak az irodalom felsegélyezésére adott tekintélyes összegei, amelyeket a nélkülöző „magyar irodalom" nevében nem a magyar írók, hanem ők osztottak föl egymás között. Még többet tudna beszélni a Lipótvárosban összeadakozott háromszázezer korona, mely a múlt héten szintén közöttük szóródott széjjel hallgatási díj fejében. És Andersen regéinél is többet tudnának mesélni az Amerikában összetrombitált élelmiszerek és doüárok, ahol véres kard gyanánt hordozták körül a pesti írók kiszáradt libatoUát azzal, hogy Pesten a „fehérterror" elnyomja a kultúrát. Ok itten egész jól megélnek abból, hogy haügatnak. Rájöttek annak az igazságnak reális értékére, hogy: hallgatni arany! Dolgozni csak a külföldre szökött „emigráns" írók dolgoznak. Zengő magyar nyelven írt prózában és versben gyalázzák Magyarországot és a nemzeti hadsereget; ezzel csinálnak busásan jövedelmező üzletet. De az ő hallgatásuk csak látszólagos hallgatás, mert titokban valamennyi dolgozik. Pénzzel, eleséggel bőségesen ellátva, otthon kényelmesen, halomszámra gyártják munkáikat, hogy idővel, adott jelre, kirohanjanak a piacra, és munkáik töme1 A cikkek helyesírását és központozását a maihoz igazítottuk, de az idegen szavak írásmódját megtartottuk. A kisebb, nyilvánvaló szedési vagy tollhibákat jelöletlen javítással adjuk, egy — csupán valószínűsíthető — esetben azonban az eredeti (rontott) alakot a szöveg alatt jegyzetben adjuk, s ugyancsak itt adjuk az értelemzavaró „hiányok" (csak részben vagy körülirtán közölt nevek) kiegészítését. A cikksorozat darabjainak végéről egységesen elhagytuk a folytatást jelző zárójeles megjegyzést, csupán az utolsó, záró rész után hagytuk meg, ezzel is hangsúlyozva a sorozat befejezetlenségét. — Közzéteszi: Bíró-Balogh Tamás.