A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

jelentőségével és azzal, hogy az ország megcsonkítása ellen nekik is első helyen fel kell lépni. Javaslatuk lényege, hogy a népek önrendelkezési joga alapján népszavazást követeltek az elcsatolandó területeken. És választási szózatukban azt a hitet ébresztették az emberekben, hogy a „föltámadó" Szocialista Internacionálé segíteni fog. A nemzetgyűlési választások után a második fontos feladatnak a nemzetközi összeköttetések gyors helyreállítását tartották. Az országok közötti szabad áruforgalomtól az országban jelentkező hiány és a már fokozódó infláció mérséklését remélték. A harmadik helyen a földreformmal foglalkoztak: azt a „lehető leggyorsabban" akarták megvalósítani. Azt a saját küzdelmeik eredményének tekintették. Azt állították, hogy a „mezőgazdasági proletárok és a törpe gazdák nekünk (...) köszönhetik, hogy most földhöz jutnak." Most is hirdették: „jobb a szövetkezeti gazdálkodás," mint a magángazdálkodás. „De nem állunk útjába a földosztásnak, a kisbirtok keletkezésének sem/' Aki pedig az állítja, hogy „még a régi kisbirtokot is el akarjuk venni az eddigi tulajdonosától, az gyalázatosan hazudik " — írták. Mindezzel a birtokos parasztság legalább egy részét kívánták megnyerni. A földreform végrehajtásánál a legfontosabbnak azt tartották, hogy az „óriási nagybirtokot kivegyük a régi birtokosok kezéből, s a nép kezébe juttassuk." Mert fontosnak tartották azt a plebejus elvet, hogy „aki a földet megműveli, azé legyen a termése is." Ez a programpont lényegében megegyezett a földreform-törvényben foglaltattak és nem sértette, hanem megnyugtatni kívánta a birtokos paraszt ságot és a Kisgazdapártot is. Az MSZDP választási programja azt is tartalmazta, hogy a választások után a „szocialista többségnek és a szocialista kormánynak" fő feladata lesz a bányák, gyárak és a közlekedés szocializálása, hogy azok „ne a kapitalistáknak, hanem a dolgozó embereknek és az államnak" ontsák kincseiket. E program a mezőgazdaságban, az iparban és a szellemi munkában is többtermelést hirdetett, mert „minden dolgozó embert bőségesen ellátni javakkal" csak úgy tudnak. A tudományt és a műveltséget is közkinccsé akarták tenni. Úgy, hogy az általános iskolakötelezettséget ki akarták terjeszteni 18 éves korig. Megígérték, hogy a „szegény ember eszes, tehetséges gyermekeit állami költségen fogjuk neveltetni..." Az állami szociálpolitika kiterjesztését is ígérték. Senki se szoruljon mások irgalmára programpont azt is megígérte, hogy „az ipari munkások betegség és rokkantság biztosítását megjavítjuk és kiterjesztjük a mezőgazdasági munkásokra és a közalkalmazottakra is." E program a munkásnőknek azt ígérte, hogy megvédi őket a kizsákmányolástól és az éjszakai munkától. A szülő nőknek minden segítséget megígért a gyermekek felneveléséhez, mert az „anyaság öröm és dicsőség lesz". A nőknek tett ígéreteket így foglalta össze: Az MSZDP, amely „megszerezte a nőknek a politikai jogokat, most meg fogja nekik szerezni a gazdasági egyenjogúságot is." Jellemző, hogy e választási program tiltakozott és érveket sorakoztatott fel a hazátlanság, a vallástalanság és a nőközösség vádja ellen. Ezek a témák is mutatják, hogy ekkorra már jelentős tömegek kerültek e jelszavak hatása alá.

25 25 Népszava, 1919. március 13.