A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

A minisztertanács egyhangúan elhatározta, hogy a nemzetgyűlési választásokat a lajstromos, arányos és külön listás szavazással bonyolítják le. Kunfi javaslatára azt is eldöntötték, hogy a választásokat az egész ország területére írják ki. Azonban csak a meg nem szánt területeken tartják meg, mert a megszállt területeken „idegen fegyveres hatalom erőszakkal megakadályozza a választásokat." Viszont amint bárhol megszűnik a megszáUás, „ott pótlólag tartsák meg a választásokat." A minisztertanács a belügyminiszter indítványára azt is kimondta, hogy körülbelül „200-230 képviselő lesz a meg nem szállott területen". Elhatározták még, hogy a „kerületi beosztásánál a megyei határokat lehetőleg respektálni keU, s olyan kerületeket kell alakítani, amelyek között nagy differencia nincsen". A választási főhivatal elnökét és a szavazatszámláló hivatal tagjait szintén a minisztertanács nevezi ki, az igazságügyi miniszter kijelölése alapján. A választási főhivatal elnöke pedig kinevezi a szavazatszedő bizottságok elnökét, helyettes elnökét és jegyzőjét. A pártok által jelölt 2-2 bizalmi férfi pedig egyúttal tagja lesz a szavazatszedő bizottságnak.

5 Érdekes, hogy a Világ 1919. február 28-i, Választások c. vezércikke szintén felvetette Kunfi azon javaslatát, hogy a „régi, korrupt közigazgatási apparátussal nem tanácsos nekivágni a választásoknak, előbb a falusi, községi, önkormányzati választásokat keUene megejteni"^ A február 28-i minisztertanácson már a belügyminiszter választásokra vonat kozó javaslatát tárgyalták. Ez a 26-án kapott intencióknak megfelelően a történelmi Magyarországot 48 nagy választókerületre bontotta. Azon belül Budapestet négyre, amelyekben 9-9 képviselőt választhattak volna. Ezektől akkor még külön választókerület volt az újpesti, amelyhez PestPüis-Solt-Kiskun vármegyéből még az aszódi, gödöüoi, kispesti, ráckevei, váci járások, illetve Újpest és Vác r. t. városok tartoztak, ahol szintén 9 képviselőt választottak volna. A meg nem szánt vármegyék általában egy-egy választókerületet alkottak. Ilyenek voltak például: a pécsi, a szekszárdi, a kaposvári, a nagykanizsai, a szombathelyi, a székesfehérvári, a gyulai, a debreceni, a nyíregyházi, a miskolci, az egri, a szolnoki stb. választókerületek, amelyekben szintén 8-10 képviselőt lehetett választani. A minisztertanács elfogadta a választókerületek beosztását. A belügyminiszter javaslatát, az igazságügyi miniszter módosításával úgy fogadták el, hogy az „ alkotmányozó nemzetgyűlés tartama két évre szóljon," de nem mondták ki annak feloszlatási jogát. Szende Pál pénzügyminiszter javaslatára — a belügyminiszter, a közoktatási, az igazságügyi, a kereskedelmi és a hadügyminiszter szavazatával szemben — elfogadták, hogy a listákon „egy jelölt több helyen is felléphessen." Miért ellenezték az MSZDP vezetői ezt? Mert a szociáldemokratáknak volt elég ismert politikusuk. A PRP-nak és a Kisgazdapártnak viszont nem volt, és csak így tudtak elég listát aUítani a választókerületekben. így a kisebb pártok ismertebb politikusai több kerületi listán való indításával remélték, hogy a legtöbb szavazatot tudják majd összeszedni. A pénzügyminiszter másik javaslatára a minisztertanács azt is kimondta, hogy a régi képviselői „összeférhetetlenségi törvényt el fogja törölni" és azt új törvény5 MOL K-27 Minisztertanácsi jkv. 1919. február 26. 6 Világ, 1919. február 28.