A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

ben szabályozza. Végül abban is megegyeztek, hogy a nemzetgyűlés a választásokat „követő 10 nap múlva Budapesten fog összeülni." Ezután a minisztertanács megbízta az igazságügyi minisztert és a miniszterelnököt, hogy a választási törvényjavaslat büntető rendelkezéseit — amely majd a törvény 8. fejezete lesz — foglalják egybe és a miniszterekkel való körözés után tegyék közzé. „Az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokról" szóló 1919. évi XXV. néptörvény 1919. március 4-én jelent meg a Belügyi Közlönyben. Ugyanitt jelent meg az új választójogról szóló 1919. évi XXVI. néptörvény is. Ezeket a másnapi napilapok már szó szerint közölték, így is segítve ismerté válásukat. Az új választójog szavazati jogot biztosított minden 6 éve magyar állampolgársággal rendelkező 21 éven felüli férfinak és magyar nyelven írni-olvasni tudó 24 éven felüli nőnek. Ez hatalmas előrelépés volt még az 1918-as törvényhez képest is. Ugyanis a választók száma a történelmi magyar állam területére számítva ezzel mintegy 9 millióra, tehát az összlakosság 50%-ára nőtt. Ezzel Magyarország — Csehszlovákiához és Ausztriához hasonlóan — felzárkózott a választójog szempontjából élenjáró skandináv országok (50-60%) csoportjához. A választások időpontját április 13-ára tűzték ki.

8 Ugyanazon a napon — Juhász-Nagy Sándor igazságügyi miniszter február 26-i kérésének megfelelően — Károlyi Mihály köztársasági elnöknél sor került a kormányzó pártok vezetőinek értekezletére. Ott a választások előkészítését beszélték meg. A Kisgazdapártot Nagyatádi Szabó népgazdasági miniszter, Szemző Ernő és Mayer János államtitkárok képviselték. A megjelentek között a választások zavartalan lefolyásának biztosításáról „élénk eszmecsere" fejlődött ki. Elsősorban arról, „hogyan lehet biztosítani a választási agitáció szabadságát?" Károlyi hangsúlyozta: „teljesen tiszta választást kell rendezni, hadd lássa a külföld is, hogy az egész ország akarata itt szabadon nyilvánul meg." Ezzel valamennyi résztvevő egyetértett — írta a Világ. Tehát az MSZDP vezetői is — gondolhatta az újságolvasó. E tanácskozáson azonban nem csak ennyi történt. Ezt a visszaemlékezésekből tudjuk. Jászi Oszkár: Magyar kálvária - magyar feltámadás című 1920 augusztusában írt memoárjában például így írt erről a tanácskozásról: „Az értekezlet hangulata rendkívül nyomott volt. Az összes polgári pártok elmondták, hogy az adott körülmények között nem mehetnek bele a választási küzdelembe, mivel a szocialista párt nyílt és brutális fizikai terrorral dolgozik. Erről egyedül a radikális párt nem panaszkodhatott — írta Jászi —, részben azért, mivel komoly konkurenciát a szocialistáknak nem jelentett, részben pedig azért, mivel a radikális párt vezéreinek forradalmi érzülete vitán felül állt még a tömegek előtt is. De azért a választási harc a radikális pártra is illuzórikussá vált, mivel megkezdődött a szellemi munkások (...) kíméletlen bepofozása a szakszervezetekbe." Ezután Jászi leírta: elmondta, hogy e kérdés életbevágóan fontos a pártjának. Mégis — szerinte a „szocialista párt nem volt hajlandó semmi koncesszióra, és Kunfi a legmerevebb utilitarista álláspont foglalta el velem szemben. Ugyanígy járt Szabó István is, aki nem kért egyebet, mint zavartalan agitációs szabadságot 7 MOL K-27 Minisztertanácsi jkv. 1919. február 28. 8 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Bp. 1999, 117.