A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MAROSVÁRI Attila – SIPOS György: A kiszombori Rónay-kastély

meglévő vakolatarchitektúrája. Bizonyosan ekkor falazták el a déli középrizalit oldalhomlokzatait díszítő faltükröket, mert azok az arcív felvételeken (korabeli képeslapok) már nem láthatóak. A kutatások igazolták Reicherné visszaemlékezését,

36 ekkor valóban épült egy átjáró („alagút"), amelynek az volt a feladata, hogy az épület keleti és nyugati traktusa között „folyosó kiszélesítésével" szobává alakított verandarész miatt megszűnő közvetlen átjárási lehetőséget biztosítson. A homlokzat megmagasításán túl a legmarkánsabb változtatást a torony megépítése jelentette. Mind id. Rónay Elemér, mind pedig Reicher Lászlóné úgy emlékezett 1964-ben, hogy az épület nyugati bejáratánál lévő — Rónay Elemér szerint „a torony legalsó részén" található — árkádos feljárót beépítették, és on szobává alakították át. A kutatások azonban cáfolhatatlanná tették, hogy ilyen átalakítás a tornyon nem történt,

38 nem is történhetett, lévén, hogy előtte nem is létezett, hiszen ezt megelőzően itt csak egy fedett följáró volt. Valószínűleg ezt a 36 „Ugyanők [azaz Rónay Jenóék] csináltattak a kastély alatt egy alagutat, hogy az egyik szárnyból a másik szárnyba közvetlenül át lehessen jutni. " Lásd: TÖRÖK József: A kiszombori Rónay-kastély története. Feljegyzés az özv. Reicher Lászlónéval és Rónay Tiborral folytatott beszélgetéséről, 1964. dec. 28. Közli: SlPOS 2002. sz. n. 37 Id. Rónay Elemér 1964. dec. 31-ei levele dr. Tóth Ferenc múzeumigazgatóhoz. Közli: SÍPOS 2002. sz. n., TÖRÖK József: A kiszombori Rónay-kastély története. Feljegyzés az özv. Reicher Lászlónéval és Rónay Tiborral folytatott beszélgetéséről, 1964. dec. 28. Közli: SlPOS 2002. sz. n. 38 Simon Zoltán régész vizsgálatai alapján a torony földszintjén semmiféle ajtónyílás vagy kocsifelhajtó nyoma nem volt kimutatható. Simon szerint Rónay Elemért megcsalhatta az emlékezete, amikor azt állította, hogy ilyen átalakításra sor került. SIMON 2002, 19. 39 Mivel mindkét családtag egyformán emlékezett a fedett bejáró beépítésére, az ellentmondásra csak az adhat magyarázatot, ha a visszaemlékezők a „beépítés" alatt annak új építménnyel, toronnyal való kiváltását értették. Nem kevés bizonytalanság, persze, a mi magyarázatunkban is található. A legfurcsább, hogy a családtörténetben egyetlen szó sem esik a torony építéséről. Id. Rónay Elemér 1947-ben befejezett munkájában csupán a már ismertetett „két torony helyett egy épült" című történetet mesélte el, ezzel mintegy azt sugallva, hogy a jelenlegi torony a kastély építésekor készült. Rögzítette azt is, hogy az 1902-es fölújításig a kastélyon semmiféle átalakítás nem történt, az 1902-es fölújításkor pedig sem az épület megmagasításáról, sem pedig a torony megépítéséről nem tett említést. Erre csekély magyarázattal szolgál az, hogy ő a család egy másik ágának a leszármazottja, és sohasem élt Zomboron, így nem is ismerhette, milyen volt korábban, és müyen lett később. Azért nem helytálló ez a magyarázat, mert Rónay Elemér jól láthatóan nagyon pontosan informált a család ügyeiről, munkája elkészítésekor földolgozta a családtagok iratanyagát, és még ha nem is élt Zomboron, szinte bizonyos, hogy 1874-es születését követően többször megfordult a faluban. 1902-ben, amikor a föltételezett átalakítás és toronyépítés történt, Rónay Elemér 28 éves felnőtt ember volt. Kizárt, hogy ne tudjon arról, mi történt az ősi birtokon. Inkább az gyanítható, valamiért elhallgatta, hogy a „tornyos kastély" (maga Rónay Elemér is így nevezte, lásd: RCSK 359.) csak később kapta meg a tornyát. Hogy az épület az eredeti építéshez képest valóban később kapta a tornyát, azt a régészeti adatok cáfolhatatlanná teszik. A bizonytalanság inkább ott van, hiteles-e a torony építését az 1902-es felújításhoz kötni, hiszen fölvetődhet, hogy a község épületeit számba vevő 1876-os térkép (amelyen jól láthatók a kastély alaprajzi kontúrjai, és bizonyosan nem ábrázolja a tornyot, lásd: CSML Földmérési Felügyelőség iratai. VI. 182. Kiszombor falu 1876. 15. a.) keletkezése, és a kastély 1902-es eladása és fölújítása között megtörténhetett-e az építés. Nézetünk szerint ez kizárható. Itt elsősorban a faanyagkutatások a perdöntőek, amelyekre már hivatkoztunk, és amelyek igazolják, hogy olyan fűrészes technikát alkalmaztak, amely csak a századforduló környékén vált általánossá. Az viszont bizonyos, hogy a torony és az épületmagasítás egyidejű. így az átalakítás leghamarabb csak az 1890-es évek végén történhetett volna, de ez pedig azért zárható ki, mert Rónay Móric 1890-ben meghalt, fia, Emil pedig inkább tékozolta, mint gyarapította a családi vagyont, életmódja, mely korai halálához