A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

vent elnökségétől azt kérte, hogy a presbitérium által történt rehabilitálását ismerjék el törvényszerűnek, az 1955. november 1-től törvénytelenül visszatartott kongruáját pedig utólag kaphassa meg. (A lelkész már 1956 nyarán is követelte — ügyvédje útján — az elmaradt kongruáját, mintegy tízezer forintot, de Péter János ezt röviden elintézte azzal, hogy „kérelme alaptalan."

85

) Vásárhelyi Lajos talán azt gondolta, hogy — bár Bereczky Albert, a konvent elnöke a helyén maradt — Péter János és Kiss Roland lemondásával az egyház legfelsőbb vezetése a megújulást képviselő erők kezében marad a forradalom leverése után is. Tévedett. A „REAKCIÓS CIMBORÁIVAL" KAPCSOLATOT TARTÓ „NAGY MAGYAR" VÉGLEGES ELTÁVOLÍTTATÁSA Az Egyetemes Konvent elnökségi tanácsa 1957. január 26-án határozatot hozott, amely szerint az 1956. október 23-i állapotokat kell visszaállítani. Január 31-én Pap László, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja — 1956-os tevékenysége miatt — lemondásra kényszerült.

8 Február 9-én Ravasz Lászlónak is el keUett hagynia a fővárost, visszavonult Leányfalura. 18-án az Egyetemes Konvent elnökségének körlevele kimondta a magyar református egyház „éles elhatárolódását az eUenforradalmi törekvésektől", és tájékoztatta a gyülekezeteket a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalával folytatott tárgyalásairól. Március 22-én a tiszántúli egyházkerület esperesi és gondnoki értekezlete Debrecenben tartott ülésén élesen elhatárolta magát a Megújulási Mozgalomtól, bizalmát fejezte ki Péter János püspök iránt, s kérte, hogy az egyházkerületi közgyűlésig foglalja el püspöki hivatalát (Péter János ezt elhárította magától, s lemondását az egyházkerületi közgyűlés december 20-án elfogadta). A tiszántúli esperesi és gondnoki értekezlet ugyanakkor kifejezte háláját Bereczky Albert püspöknek, a konvent és a zsinat lelkészi elnökének. A „visszarendeződés" az egyházvezetésben befejeződött. Ennek a lelkészre is súlyos következménye lett. 1957. január 15-én Gaál István püspökhelyettes a Tiszántúli Református Egyházkerület Elnöksége nevében — mielőtt hivatalból ismét megindította a fegyelmi eljárást — egy vizsgáló bizottságot rendelt ki, Horváth Zoltán békési esperes vezetésével.

87 Ez márciusban a helyszínen kihaUgatta a presbiterek nagy részét. Vásárhelyi Lajost már nem, ugyanis január 8-án a szegedi megyei bíróság — az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a nyolc hónapnyi börtönbüntetést megfelezve — négy hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ő pedig január 28-án megkezdte börtönbüntetésének letöltését. 85 TtREL, I. 1. c fond, 542. doboz, 720/1956. sz. és 543. doboz, 1466/1956. sz. 86 Lásd PAP 1992. 222-226. 87 Szűcs Imre főgondnok, Kezes Sándor és Nagy Rébék Sándor presbiterek már december 15-én azt kérték az egyházkerület ideiglenes elnökségétől, hogy „a hódmezővásárhely-ótemplomi református egyházközség lelkipásztori állásának ügyét egyházi törvények alapján szíveskedjék felülvizsgálni, mert több súlyos probléma összekapcsolódása romlására van a gyülekezetben Isten országa fejlődésének." TtREL, I. 1. c fond, 544. doboz, 2231/1956. sz. 88 TtREL, I. 1. c fond, 544. doboz, 2164/1956. sz. és ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881., 124.