A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

Másfél hónappal később a Horváth Zoltán-féle bizottság — mint említettük — sorra kihaUgatta a presbitereket. A forradalom leverése után majd' öt hónappal — a tisztogatások keUős közepén — a presbitérium tagjai közül tizenhatan azt vallották, hogy szeretik, tisztelik a lelkészüket — és mind a presbitérium, mind a gyülekezet döntő többsége ragaszkodik hozzá!

89 A ragaszkodásukat két héttel később oly formában is kinyüvánították, hogy azt kérték Munkácsy Györgytől, a még börtönben ülő lelkész „elhelyezését, helyzetének könnyítését tekintse szívügyének, [...] tegyen meg minden lehetőt, hogy mielőbb állást nyerhessen." Ez azonban mit sem számított. Dr. Vásárhelyi Lajos letöltötte a börtönbüntetését, majd ismét csak alkalmi munkákból élt. 1958. február 2-án még elfoglalhatta a mindszenti lelkészi állást, de néhány hónappal később a politikai rendőrség „látókörébe került". Ennek körülményeiről egyelőre keveset lehet tudni. Annyit azonban általánosságban meg lehet jegyezni, hogy ekkorra a régi/új kommunista vezetés elfogadta az áUam és az egyházak „békés egymás meUett élésének" elvét, megőrizve a vallásos élet lassú elsorvasztásának célját, koncepciójában legfontosabb feladatnak a papság lojalitásának szélesítését, és a „reakció" elszigetelését tekintette politikai eszközök igénybevételével. Adminisztratív módszerek alkalmazását a legvégső esetben tartották indokoltnak. „Reakciós egyházi személyként" általában azt kezelték, aki a megengedett hitéleti kereteket túUépte, vagy a lojális egyházi vezetők ellen feUépett. A velük folytatott harcba bevonták a felekezetek vezetését is: hogy az ebből fakadó konfliktusokat az egyházakon belül sikerüljön tartani, leggyakrabban egyházi büntetéseket kaptak a „renitens" lelkészek.

91 így járt dr. Vásárhelyi Lajos is. Egy június 3-i belügyes jelentés szerint „egyházi és politikai tekintetben reakciós hívei körében" azt hangoztatta, hogy ő ugyanaz a „nagy magyar" maradt, mint korábban volt, ráadásul „igen intenzív tart fenn reakciós cimboráival". A jelentésből az is kiderül, hogy két „cimborájával" (régi hívével, presbiterével), Dura Lajossal és Szilágyi Miklóssal is tartja a kapcsolatot.

92 Ezek után nem csoda, hogy egy újabb egyházfegyelmi eljárás után

93 Bartha Tibor püspök november 12-én az áUásából felfüggesztette dr. Vásárhelyi Lajost, akit hamarosan végleg eltávolítottak a lelkészi pályáról. A lelkipásztor sorsa ezzel megpecsételődött. Ujabb esélyt már nem kapott a világi és egyházi hatalmasoktól. A hátralévő évtizedeiben a két diplomás dr. Vásárhelyi Lajos mint virágkötő, virágbolti eladó próbálta eltartani a családját — a pártállam nagyobb dicsőségére... 89 TtREL, I. 29. g fond, 9. doboz, sz. n. 1957. március 28-án felvett jegyzőkönyv. 90 H-ÓRLHi, az I. sz. presbiteri gyűlés jegyzőkönyve, 1957. április 14. 91 RAJKI 2002. 74. 92 CSML, XXXIII. 3. (az MSZMP Csongrád megyei pártbizottságának archívuma), 1, fond, 42. ő. e., 85. 93 Különös módon ennek az újabb egyházfegyelmi ügynek is „eltűntek" az iratai a debreceni levéltárból.