A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

osztottak 1371 kat. holdat, továbbá 178 kat. holdat házhelyként, összesen tehát 1549 hold földet vettek igénybe a földreform végrehajtása kapcsán. 670-en jutottak átlagosan 0,26 holdas házhelyhez, és 962-en kaptak átlagosan 1,42 holdas földbirtokot.

33 Mivel tudjuk, hogy voltak, akik nagyobb területet kaptak (vitézi birtokok, nagycsaládosok), biztosra vehetjük, hogy a többség inkább 1 hold közeli földjuttatást kapott, ez pedig nem volt elégséges sem a megélhetéshez, sem a megkapaszkodáshoz. Az új birtokosok többsége nem volt képes sem megművelni, sem megtartani juttatását. A Nagyatádi-féle földosztás után csupán 120-130-an kapaszkodtak meg a kis földeken, s szorgalmas munkával, sok-sok akarással törpebirtokosokká váltak. Mások nem tudták megragadni a lehetőséget, eladósodtak, majd potom pénzért túladtak a juttatott földön. Ekkor került a kiosztott földekből több száz holdnyi terület makói kisgazdák kezébe, akik — tulajdonuk mellé további haszonbérletet váltva — intenzív hagymatermelést folytattak a zombori határban. A híres makói hagyma éves termésmennyiségének 25 %-át az itteni földeken állították elő. A makói kisgazdákhoz csatlakoztak a vállalkozó szellemű helybeliek is, akik szintén hagymát, korai burgonyát, gyökeret és más zöldségféléket termeltek.

34 Kiszombor határának birtokmegoszlását a 6. táblázat mutatja.

35 A földreform — a jogalkotók szándéka ellenére — számos problémát fölvetett, és valódi megoldást a vidéki agrártársadalom földhöz juttatásában nem hozott. Érdemes hosszabban idézni dr. Kászonyi Richárd Torontáli járási főszolgabíró egyik jelentéséből, mert igen pontos és kritikus képet ad a kiszombori földosztás tapasztalatairól. „Meg lehet állapítani — írta 1928-ban —, hogy a földnélküliek életviszonyai a földosztás által nemhogy javultak, de rosszabbodtak. A földnélküliek, akik eddig a nagyobb birtoktesteken az év legnagyobb részén át állandó keresethez jutottak, ott aratási és cséplési munkát kaptak, részes művelésű kukoricaföldjük volt, jó napszám mellett dolgozhattak, jelenleg legnagyobb részük mindentől elesett. A megcsonkított nagybirtokok távolról sem tudnak annyi munkást foglalkoztatni, mint azelőtt. Rengetek az elbocsátott gazdasági alkalmazott és cselédek száma. Igaz, hogy ezzel szemben némelyek 1-2 hold földhöz jutottak, de tekintettel arra, hogy tőkéjük nem volt, amelynek segítségével igavonó állatokat és gazdasági eszközöket beszerezhettek volna, ezen földeket rendesen megművelni nem tudják, és ott, ahol a régi tulajdonosnál, aki gőzekével szántott és műtrágyát használt, 10-12 q búza termett, ott jelenleg 4-5 q terem. Az összehasonlítás az igényelt földek és a régi tulajdonosok földjei között szomorú képet tár elénk. A földigénylő tehát elvesztette rendre keresetét, és a részére biztosított földből megélni nem tud. De a földreform a sociális békét sem tudta megteremteni. Az OFB eljárás kezdetétől fogva az igénylők azt hitték, hogy a kiosztott földen ingyen mennek a tulajdonukba. Innen magyarázható, hogy hihetetlenül sokan jelentkeztek földigényükkel. Lelkiismeretlen agitátorok a népet ezen föltevésében még inkább megerősí33 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. I. Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Bp. 1936. KSH. 161. Dr. Kászonyi Richárd főszolgabíró jelentése szerint 991 zombori kapott birtokot, és 675 házhelyet mértek ki. Lásd: CSATV KB 1927. Makó, 1928. 151. 34 Makó és a Torontál vármegyei községek. Szerk.: Dr. BARNA János. Bp. 1929. 325. és 328. 35 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. I. Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Bp. 1936. KSH. 158-159.