A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

sara hozta a presbitériumnak, hogy a „volt lelkipásztor" ügye „sem a presbitériumra, sem a gyülekezetre nem tartozik", különben is ő írt a püspökének, így az áthelyezésére van lehetőség. A gyűlés légkörére azonban jellemző, hogy az elnöklő Kádár mind Durától, mind Szüágyitól megvonta a szót, amikor ők ismét szólásra emelkedtek. Áprüis 29-én az istentisztelet után megtartották a gyülekezeti gyűlést, melyen a csekély számban jelenlévő hívek (csupán nyolcvanan voltak! ) egyhangúlag meghívták a szentesi esperest az ótemplomi gyülekezet lelkipásztorának. Ugyan Szüágyi még ekkor is akadékoskodott, de a gyűlést levezető elnök (Kádár Ferenc) „helyes választ adott" — nyüván letorkollta. Vásárhelyi két híve ezután sem adta fel: formai okokra hivatkozva feUebbezést nyújtottak be a meghívás ellen, de ezt elutasították. Munkácsy György azonban — bár áUítólag örömmel fogadta a meghívást — még sem ment át Hódmezővásárhelyre. Azt hogy miért nem, egyelőre csak találgatni lehet. Kádár Ferenc szerint azért, mert Vásárhelyi nem volt hajlandó kiköltözni a szolgálati lakásából. Szerintünk nem valószínű, hogy ez volt a valódi ok, ugyanis ha mindenáron át akart volna menni az esperes, a hatóságok biztos „segítettek" volna a küakoltatásban. PRÓBÁLKOZÁSOK A „MÉLTÁNYTALAN HÁTRATÉTELT" ELSZENVEDŐ LELKÉSZ REHABILITÁLÁSÁRA, VISSZATÉRÉSE A FORRADALOM NAPJAIBAN Munkácsy feltehetően tudomást szerzett arról, miszerint 1956 nyarán — miközben már az egész magyarországi református egvházban megindult egyfajta 70 „erjedés" —, az ótemplomi gyülekezetben még mindig komoly tömegbázisa van Vásárhelyinek, annak eUenére, hogy időközben egy köztörvényes ügyet

71 is a nyakába varrtak. Az eltávolított lelkész ugyanis meg akart vesztegetni egy tanácsi tisztviselőt, ő azonban feljelentette, emiatt Vásárhelyit első fokon 1956. szeptember 19-én a hódmezővásárhelyi városi bíróság nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte, amit megfeUebbezett. Mivel Vásárhelyi Lajos eUen évek óta folyt a hajsza, azt sem tartjuk kizártnak, hogy egy egyszerű ávós beugratás áldozata lett... Az eltávolított lelkipásztor ugyanis — bár az egyházügyi megbízott még májusban is szorgalmazta Péter Jánosnál, hogy minél hamarabb helyezzék el a városból — tovább „intrikált". Ennek az lett a következménye, hogy a hívei visszahívása érdekében augusztus elején aláírásgyűjtésbe kezdtek. Egy szeptember 15-i dátummal ellátott kérvényben'

2 tizenkét presbiter (köztük természetesen Dura Lajos és Szüágyi Miklós) 23-ára rendkívüli presbiteri gyűlés összehívását, ületve Kádár Ferenc felelősségének és Vásárhelyi Lajos rehabilitációja kérdésének napirendre véno telét kérték. Indoklásukban azzal vádolták meg Kádárt, hogy az ótemplomi gyü69 1954 őszén ezerkétszázhuszonegy választásra jogosult tagja volt az egyházközségnek. 70 Ennek volt jele a „Hitvalló Nyilatkozat" elkészítése, melynek szövege nemcsak az egyházban vált hamarosan ismertté, hanem Nyugaton is. Bővebben lásd: LADÁNYI 2006. 48-60. 71 TtREL, I. 1. c fond, 544. doboz, 2164/1956. sz. 72 H-ÓRLHi, hivatalos levelezés, 158/1956. 73 Szilágyi Miklós és társai már augusztus 5-én is kérték Vásárhelyi rehabilitálását, ám ez az irat nem maradt fenn, csak a Püspöki Hivatal iktatókönyvéből, illetve az 1957. március 28-án felvett