A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

lekezet „bomlása" kifejlődésében neki volt a leglényegesebb szerepe. (A „lázadó" presbiterek ezek szerint nem voltak tisztában az egyházügyi megbízott, valamint az esperes és a püspök romboló szerepével...) Azt áhították, hogy a helyettes lelkipásztor korábban „valóságos hajszát indított" elődje ellen (úgy állítván be a felettes egyházi hatóságok előtt, mint aki magatartásával megbotránkoztatja a presbitériumot és a gyülekezetet), ráadásul a lelkészi munkáját is elhanyagolja. Munkácsy Györgytől (!) ezért azt kérték, hogy „haladéktalanul indítson fegyelmi eljárást" eUene. Ebből persze semmi sem lett, még a rendkívüli gyűlés összehívásából sem. Ehelyett Kádár Ferenc a szeptember 16-i, vasárnapi istentiszteleten „kiprédikálta" a „lázadókat". Kijelentette, hogy az egyházközségnek van „törvényes" lelkipásztora (Munkácsy György — aki azonban nem hajlandó elfoglalni az állását), a benyújtott kérvény pedig az egyházi törvények szerint szabálytalan. Az egyik presbiter szerint „valósággal megfenyegette a szószékről a gyülekezetet [...] ne próbáljon senki Vásárhelyi érdekében dolgozni..."

74 A 30-i rendes presbiteri gyűlésen cáfolta a tizenkét presbiter azon vádját, miszerint elhanyagolná a lelkészi teendőit, és emiatt csökkent az istentiszteleten részt vevők vagy az úrvacsorával élők száma. Azzal vádolta őket, hogy ők (sem) járnak el az istentiszteletre. (Lehet, hogy egyfajta bojkottról volt szó?) A szót kérő Dura Lajos továbbra is azt állította, hogy Kádár hajszát folytatott Vásárhelyi ellen és elnyomta a presbitérium véleményét, ezért kitartott a helyettes lelkész leváltása mellett. O azonban minden vádat visszautasított. A felszólaló Szűcs Ferenc főgondnok azt állította, hogy dr. Vásárhelyi Lajos „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint keUett". Az időközben megjelent Munkácsy György esperes leszögezte, hogy a 15-i beadvány szabálytalan volt, az eltávolított lelkipásztor ügye „nem tartozik a presbitérium ületékessége alá", különben is a szolgálatba áUítása kizárólag tőle függ: „meg keU térnie" (mint az önkritikát gyakorló kommunistának — tehetnénk hozzá), és „az egyház gyakorolni fogja a megbocsátást". Amikor megkérdezte, hogy mi a presbitérium és az egyházközség óhaja, Dura Lajos — korábbi harcos áUáspontját feladva — személyes tapasztalatára hivatkozva közölte, hogy a hívek többsége azt szeretné, ha Vásárhelyit elhelyeznék valahová, Munkácsy pedig mielőbb átjönne Hódmezővásárhelyre. ° Erre azonban a következő hónapban sem került sor. Október 23-án kitört a forradalom Budapesten, aminek híre másnapra eljutott Hódmezővásárhelyre. 26-án a gimnáziumi diákság kezdeményezésére tömegtüntetés követelte a szovjet csapatok kivonását az országból, a megszállás jelképét, a szovjet katona szobrát (,,Iván"-t) eltávolították. A forradalom váratlan kitörése előtt három nappal a Református Egyetemes Konvent Elnökségi Tanácsa arról határozott, hogy „azokban az esetekben, amikor nyilatkozatokból lehet tudni a létezéséről. Ugyancsak ezekből a nyilatkozatokból derül ki az, hogy valamikor a forradalom kitörése előtti hetekben több százan írták alá azt a nyilatkozatot, melyben a lelkipásztor rehabilitálását kérték. 74 TtREL, I. 29. g fond, 9. doboz, sz. n. 1957. március 28-án felvett jegyzőkönyv, Izsó Lajos presbiter vallomása. 75 H-ÓRLHi, a VI. presbiteri gyűlés jegyzőkönyve, 1956. szeptember 30.