A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

Debrecen-Péterfia utcai egyházközség lelkipásztorává, ami még viszonylag simán ment. Az azonban elgondolkodtató, hogy ugyanez a presbitérium gyakorlatilag nem támogatta lelkipásztora püspökké választását! Ez nem tekinthető egyedi esetnek, ugyanis más presbitériumok is eUenáUtak a kommunista nyomásnak. Ennek eUenére a beérkezett hatszázkét szavazatból (érvényes csak ötszázhetvennyolc volt) háromszázhatvannyolcat (hatvannégy százalék) kapott Rákosi Mátyás belső informátora, Péter János.

32 A kommunista egyházpolitika végrehajtója, az egyházban folytatott tisztogatások részbeni kezdeményezője a szovjet mintára feláUított Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) lett. Az MDP Titkársága már az 1949. február 9-i ülésén javaslatot fogadott el egy egyházakkal foglalkozó áUandó szerv létrehozásáról. Ennek a felállítását eredetüeg 1951 őszére tervezték, de a Titkárság 1951. áprüis 5-i ülésén úgy értékelték, hogy „a római katolikus egyházi reakció az utóbbi időben jelentősen fokozta tevékenységét",

33 ezért a hivatal létrehozásának idejét előrehozták. Az állampártnak engedelmeskedő Országgyűlés május 18-án egyhangúan megszavazta a beterjesztett javaslatot, így az 1951/1. törvényt másnap ki is hirdették. Az ÁEH a Minisztertanács felügyelete alá tartozott, vidéken a megyei tanácsok keretében a nagyhatalmú

34 egyházügyi főelőadók (megbízottak) irányították, ületve felügyelték az adott megye egyházakkal kapcsolatos tennivalóit. A püspöki székhelyeken a megyei főelőadók meUett püspöki megbízottak működtek. Az egyházügyi megbízottak magatartására nézve a következő rendelkezések vonatkoztak: „Legyenek határozottak, kemények, de ugyanakkor keUően udvariasak. Legyenek tekintettel a papi rangokra [...], de elsősorban politikai magatartásukból induljanak ki. Ne keltsenek félelmet, de ugyanakkor a túlságos barátkozás sem helyes. [...] Legyenek beszélgetéseikben óvatosak és főleg tartózkodóak. Ne legyenek agresszívek, hanem rugalmasan, mindenkor a Párt irányvonalának szem előtt tartásával járjanak el. Ennek szeUemében végezte munkáját Csongrád megyében Óvári László is, aki 1953 januárjában egyik jelentésében azt közölte: „Magatartásomban a papokkal szemben soha nem felejtkezem meg [arról], hogy az áUam megbízottja vagyok, ezenkívül pedig, hogy érezzék, hogy az áUam megbízottjával állnak szemben, az áUami hátrányosan érintő állami intézkedéseknek (diakonisszaszervezetek megszüntetése, egyházi egyesületek feloszlatása, egyházi földek „felajánlása", teológiai akadémiák megszüntetése, a Tiszánninneni Egyházkerület felszámolása stb.). O volt a bolsevista egyházkoncepció első számú realizálója, legagresszívebb ideológiai megjelenítője a református egyházon belül. Miután végleg lemondott a püspöki tisztségéről, 1958-tól külügyminiszter-helyettes, 1961-től 1973-ig pedig külügyminiszter lett. 32 Az új püspök gyorsan meghálálta a belé fektetett bizalmat. 1950 nyarán „önfeloszlattatta" az egyházi egyesületeket, többek között a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet (KIE), az Országos Református Lelkészi Egyesületet (ORLE), az Országos Református Presbiteri Szövetséget (ORPSZ) és a Bethánia Egyesületet. 33 Idézi: KÖBEL 2005. 60. 34 Cenzúrázhatták a püspöki körleveleket és egyéb kiadványokat, információkat gyűjtöttek, .„káderezték" a papokat. Kezdeményezték „reakciós" („bethánista" stb.) lelkészek felfüggesztését, egyházfegyelmivel történő elmozdítását, sőt, az ÁVH-val együttműködve akár a letartóztatást is javasolhattak. Havonta kétszer jelentést küldtek az ÁEH-nak és a megyei pártbizottságnak. 35 Idézi: KÖBEL 2005. 66.