A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

kötelességek teljesítése terén jó munkát végző papokkal szemben figyelmesebb bánásmódot tanúsítok, ez igen bevált módszer."

3 A másik „bevált módszere" az volt, hogy — az „oszd meg és uralkodj" elve jegyében — igyekezett egymás ellen ugrasztani a lelkészeket. Például azt jelentette 1952 tavaszán, hogy „dr. Vásárhelyi Lajos hódmezővásárhelyi parókus lelkész ügyében sikerült olyan helyzetet teremteni", hogy ő az esperesében „látja az ellenségét, nem pedig a vüági hatóságban..."

3

" (Arról a Bakó Lászlóról van szó, akinek az 1952 őszi eltávolítása

38 tette lehetővé a megyében a tisztogatások megindítását!) Aknamunkájának eredményeképpen két évvel később elégedetten — és jókora cinizmussal — jelentette: „a református, de általában a protestáns papoknál továbbra is észlelhető az egymás eUeni furkálódzás [sicí] és gyűlölködés, ami szerintünk helyes, mert ebből a gyűlölködésből és egymás eUen való köpködésből igen sok hasznos belső ügyek is kijönnek..." Óvári „segítő jobbja" az a Munkácsy György volt, aki karrierjét Péter Jánosnak köszönhette. A nyíregyházi lelkészt 1953 őszén a püspök durva hatalmi nyomással választtatta meg a szentes-központi egyházközség lelkipásztorául, majd — mivel korábbi támogatottja, a szegedi Bakó László esperes lemondatása és elüldözése után utódának megválaszttatott makói Szabó József nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 1954. július 1-én esperesnek választtatta meg. Benne végre nem csalódott a püspök. Ott üldözte a „renitens" lelkészeket, ahol csak tudta. A megyei egyházügyi előadó, a debreceni püspök, és a szentesi esperes „eredményes" tevékenységének következtében 1952-53-ban, tizennégy lelkipásztor távozott „önként" Csongrád megyéből Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyékbe.

40 „AZ ÁLLÁSÁHOZ SZÜKSÉGES BIZALMAT MEGINGATÓ MAGATARTÁST'* TANÚSÍTÓ LELKÉSZ EGYHÁZFEGYELMI ÜGYE Dr. Vásárhelyi Lajos lelkipásztor valószínűleg attól kezdve szálka volt a helyi pártkorifeusok szemében, hogy 1949 júliusában őt választotta meg a csúcsi, majd 1950-ben az ótemplomi egyházközség lelkipásztoraid. „Túlzott aktivitása" hamar szemet szúrt. 1950 tavaszán Tárkány Szűcs József gorzsa-korpáncsi „kulák" lelkésszel együtt azért büntették meg 1800, illetve 300-300 forintra, mert „meg nem engedett helyen politikai természetű és gazdasági természetű gyűléseket tartottak."

41 Mindkét lelkész sérelmesnek találta a pénzbüntetést és engedélyt akartak kérni Bakó László esperestől, hogy Bereczky Albert püspökhöz (az Egyetemes 36 CSML, XXXIII. 3. (az MDP Csongrád megyei bizottságának archívuma) 31. fond, 149. őrzési egység (a továbbiakban: ő. e.), 0012/6/1953., Óvári László I. negyedévi munkaterve (1953. január 20.) 37 CSML, 31. fond, 149. ő. e. 026/85/952. ü. cs. Óvári László 1952. március 31-i jelentése. 38 Lásd VLNCZE 2007. 39 CSML, 31. fond, 153. ő. e. 001/8/954. sz. Óvári László 1954. január havi kiértékelő jelentése. 40 „Ez a nagyarányú mozgás azt célozza, hogy az idáigi [sic!] bethánista vonalat és a kulák lelkészek egységét megbontsuk, [...] mert másképp Bakó László, a volt esperes bethánista egyházmegyéjét nem tudtuk volna átformálni" — indokolta feletteseinek Óvári a nagyarányú „lelkész-mozgatást". CSML, 31. fond, 149. ő. e., 0012/130. sz. 41 ÁBSZTL, 3.1.9. V-1090, Tárkány Szűcs József vizsgálati dossziéja, 33. (Kincses Imre ÁVH-s hadnagy 1950. május 19-i jelentése.