A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)

tam vele.)" Ebben az önéletrajzi gondolatmenetben, persze van némi célirányos stilizálás, csak azt emeli ki, ami múltbeli baloldali orientációjának igazolása szempontjából hasznosítható, egészében véve mégis igazolhatóan hiteles. S mivel levele másolatát Szakasitsnak is megküldte, azaz amit vele kapcsolatban írt, az voltaképpen az érintett ellenőrzésével íródott, ez a részlet is hitelesnek tekinthető. (MeUesleg: Szakasits személyének a bevonása a védekezésbe egyebek meUett azért is fontos lehetett Magyar számára, mert a párton belül Szakasits maga is az úgynevezett baloldal egyik prominense volt. A „balról" jövő támadást tehát mintegy balról verhette volna vissza.) Szerkesztőként érvényesített politikai vonalvezetését viszonylag röviden igazolta. Két dolgot emelt ki. Az egyik: „A Szegedi Népszava szerkesztése és politikai iránya eUen a főtitkárságnak soha semmi komoly kifogása nem merült fel". A másik: ő mindig a szociáldemokrata párt áUáspontját érvényesítette: „És szocialista öntudattal áUapíthatom meg, hogy pártomat a lehető leggerincesebben igyekeztem szolgálni, visszaverve minden méltatlan, bomlasztó célú és alaptalan támadást, bármilyen oldalról történt is az." Ez utóbbi érv persze meglehetősen árulkodó, ez ugyanis implicite magában foglalja annak be- és elismerését is, hogy voltak harcai a kommunistákkal is. A „bármely oldalról" jövő támadás visszaverése legalábbis ennek eufemisztikus jelzése. JeUemző s a szituáció egészét ületően fölöttébb figyelemre méltó, hogy a szembenáUást Magyar csakis mint a személye eUen irányuló „aknamunkát" tematizálja, s kerüli az elvi kontroverzia lehetőségének akárcsak lehetséges fölmerülését is. Magából a levélből három, eUene irányuló támadás hüvelyezhető ki. Az egyik, amelynek mozgatóját nem tudta, vagy nem akarta megnevezni, még csak lejáratását célozta, nem volt közvetlen politikai színezete. A másik kettő viszont már direkt politikai támadás volt, s mindkettő közvetlenül Zöld Sándorhoz köthető — őt Magyar mindkét esetben meg is nevezi. Az elsőként megemlített (s visszavert) támadás időpontját Magyar nem adja meg, így időbeli elhelyezése egyelőre lehetetlen. Maga a levélíró erről csak ennyit mond: „Az aknamunka már nagyon régóta folyik ellenem. Tudok arról, hogy névtelen levelekkel igyekeztek bemocskolni a főtitkárság előtt, megvádolva korrupcióval, sötét üzleti manipulációkkal, megfeledkezve arról, hogy engem mindenki ismer Szegeden és mindenki tudja, hogy egyszobás, kölcsönbútorokkal berendezett lakásban lakom ma is családommal együtt." A második támadás Magyar szerint az 1947 augusztusi választásokat követően történt. Az eset, a levél szerint, „röviddel a választások után egy összekötő ülésen történt. Dr. Zöld Sándor ezen az ülésen hazaárulással vádolt azt áUítva, hogy a választások napján érintkezésbe léptem amerikai újságírókkal és az amerikai rádió az én információim alapján harsogta vüággá választási tudósítását. Undorral utasítottam vissza ezt az aljas rágalmat és amikor a megbeszélésen résztvevő Papdi elvtárs is nevetségesnek minősítette Zöld Sándor áUítását, hivatkozva arra, hogy én, mint pártom helyettes kerületi megbízottja a választás napján reggel 8 órától az éjfél utáni órákig áUandóan a párt székházában és a pártfunkcionáriusok társaságában tartózkodtam, tehát fizikai lehetőségem sem lehetett arra, hogy bárkivel érintkezésbe lépjek, Zöld Sándor cinikus mosoUyal jelentette ki, hogy jegyzőkönyves bizonyítékok vannak birtokában és azokat a szegedi pártszervezet rendelkezésére fogja bocsájtani. Az-