A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

BALÁZS György: „Furcsa háború” nyugaton. A világ sajtó cikkeinek közreadásával a magyar hírlapokban

inkább a délkelet-európai államok irányába tolódott ki, ami azt jelentette, hogy ezeket az országokat Németország nemcsak gazdasági szempontból igyekezett magához láncolni, hanem hadászati téren is számításba vette őket. Míg a semleges országok a háború megfékezésén fáradoztak, addig a szeptember 11-i késő esti hírek azt sugározták, hogy sem Anglia, sem Franciaország a végső győzelmükig nem hajlandók „békéről" beszélni. Noha az ez nap esti párizsi hír arról számolt be, hogy a német rádióáUomások szeptember 11-én egész nap „békeoffenzívát vezettek". Hiába minden — fűzte hozzá rögtön a híradás —, mert Angliát és Franciaországot nem lehet egymástól elválasztani. Ezt Göring német tábornagy szeptember 9-i beszéde után hangoztatták először Párizsban. A szeptember 10-11-i francia lapok szinte kivétel nélkül foglalkoztak Göring beszédével — a magyar sajtó a beszédből semmit sem közölt —, s azt áüapították meg, hogy annak semmi más célja nincs, mit az, hogy Franciaországot Angliától elválasszák. A francia sajtó természetesen polemizált a tábornagy beszédével. A legérdekesebb az — figyelt fel rá a magyar sajtó —, hogy bár a francia lapok valamennyije a háború folytatását követelte, de egyben mind kijelentette, hogy Franciaországot a „békevágy tölti el". A németek lengyelországi sikerei után felmerült — jegyezte meg két francia hírügynökség —, az egyik hír szerint szó lehet a háború befejezéséről, de ennek feltétele az, hogy a németek azonnal ürítsék ki az elfoglalt lengyel területeket. A másik hír az előbbivel eUentétesen minden békülékenységi lehetőséget derékon tört, mivel kijelentette, hogy úgy Anglia, mint Franciaország el van tökélve, mindaddig folytatják a háborút, amíg a nácizmust le nem győzik. Eszerint tehát békéről szó sem lehet.

11 A francia sajtó fenti állásfoglalásaiból képet alkothatunk, hogy Franciaországban sem alakult ki egy egységes áUáspont a háború folytatását vagy befejezését illetően. A francia újságok azt viszont egyöntetűen hangoztatták, a francia felfogás is örül annak, hogy a semleges államok száma napról napra növekszik, s ez nem más, mint megvetés Németországgal szemben. A francia lapok is felhívták a figyelmet, hogy a semleges országok erkölcsi kötelessége az Anglia által Németország eUen elrendelt blokádok segítése. Berlinben erre a véleményre a következőkben reflektáltak; Az angolok és a franciák rádióban, röpiratokban azt hirdetik, nem a német nép, hanem annak vezetői ellen vezetik a háborút, és mégis most a semleges államokat is a német nép kiéheztetésére biztatják, de ez a blokád nem sikerül. Közben a londoni hírszolgálat beszámolt, hogy az angol minisztertanács a legutóbbi üléséről kiadott tájékoztató szerint Anglia évekig tartó háborúra készül. Az erről szóló kommüniké ekként hangzott; „Anglia arra a feltevésre alapítja politikáját, hogy a háború hosszú ideig eltarthat."

12 A francia ellentétes álláspontokkal szemben az angol kormány reálisabban ítélte meg a helyzetet, jó érzékkel fogta föl, hogy a háború nemhogy befejeződik, hanem hosszantartó lesz. Feltehetően a fenti megítélésből eredően az angolok a németek ellen indított gazdasági blokádot folytatták. Szeptember 11-én az angol tengerészeti hivatal azt 11 Alföldi Újság (Szentes) 1939. szeptember 12 12 Uo.