A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország

akartak, valamint együttműködést a munkáspártokkal. Ebből az következik, hogy Balogh ismerte a szegedi kisgazdapárt igazi hangulatát, a szegedi várospolitikai helyzetet, vagyis a politikus nyüatkozatának hitelességét nem lehet kétségbe vonni — vonta le a következtetést a Délmagyarország cikkírója. Ilyen és hasonló támadásokkal találkozhatunk a kommunisták és a kisgazdák között, de látható, hogy Balogh a megegyezés pártján áUt, a koalíció fönntartása mellett tört lándzsát és bár ha a kommunistákhoz némi távolságtartással is közeledett, nem tekinthető egyértelműen kommunistabarátnak. Különös helyzetben volt a két párt között. Továbbra is kérte a reakciót, hogy lássa be, nincs jövője. Szeged-Alsóközponton elmondott egyik beszédében hangsúlyozta a Gazdasági Főtanács fontosságát, a jóvátételi kötelezettség teljesítését, az infláció eUeni küzdelmet. A B-lista létrehozását szerinte mind politikai, mind gazdasági szempontból végre kell hajtani, mert az államapparátusban dolgozók közül sokan népeUenesen működtek. Ismertette a bányák államosításáról szóló törvényjavaslatot és a szovjetrmagyar kereskedelmi tárgyalások eredményét. Külpolitikában pedig a Szovjetunióval való viszony elmélyítését hangsúlyozta. Mindezt a következőképpen indokolta: „A háború elvesztésének szankciói vannak, tehát ülúziókban senki sem ringassa magát. Balogh 1946-ban a kisgazdapárt országos válságának megoldásán fáradozott, bár az egység zálogát a jobboldaliak kizárásában vagy meggyöngítésében, ezzel pedig az 1946 márciusában megalakult Baloldali Blokk jelszavát (Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!) képviselte. Elnökölt Szegeden a szegedi szervezet tanácsülésén (március 14-én), ahol több kisgazda képviselőt is kizártak, és — ezek után egyáltalán nem meglepő módon — elismeréssel beszélt a munkáspártok tevékenységéről is 1946. március 15-i szegedi beszédében. Mivel a demokratikus pártok nem tűrték a reakció megnyüvánulásait, támadásba lendültek néhány nemzetr gyűlési képviselő ellen. „Mindaz, ami Budapesten történt, becsületére válik a munkáspártok vezetőinek és tagjainak" — fogalmazott az ünnepségen, ezzel egyértelművé téve elkötelezett kommunistabarátságát.

70 1945 végén a Szociáldemokrata Párt vetette föl az államforma kérdését, a köztársaság törvénybe iktatásának követelését. A király nélküli királyság megszüntetésének első lépéseként 1945 januárjában intézkedés született az áUamfői jogkör ideiglenes rendezéséről. Nemzeti Főtanács alakult dalnoki Miklós Béla kormányfő, Zsedényi Béla nemzetgyűlési elnök és Gerő Ernő (a Gazdasági Főtanács elnöke) részvételével. Összetételében a novemberi választások után történt változás. 1945. november 15-től a miniszterelnökváltás következtében Tüdy Zoltán, november 29-től pedig — házelnökké választásával — Nagy Ferenc lett a tagja. A Nemzeti Főtanács a köztársaság megteremtésével szűnt meg. A köztársasági államforma megteremtésének gondolatát az SZDP után a kommunisták is magukévá tették és támogatta a Polgári Demokrata Párt és az Magyar Radikális Párt is. 1946 elején már a kisgazdapárt is tudomásul vette a köztársaság napirendre tűzését. Miután megszületett a köztársaság kikiáltásáról szóló törvényjavaslat, a 68 DM, 1946. január 29. 69 DM, 1946. március 5. 70 DM, 1946. március 17.