A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország
írta — a kisgazdapárt központi vezetősége eltávolítja a pártközi együttműködést akadályozó elemeket (Nagyiván János, Shvoy Kálmán, Hunya Benedek) a szegedi vezetőségből, az MKP, a szegedi demokratikus pártok és az FKGP együttműködése harmonikus és eredményes lesz. Az MKP szerint ezen elemek múltja vagy jelenje súlyos akadályt jelentettek a pártok harmonikus együttműködéséhez. A magyar nép merénylői közé tartozónak ítélte őket és a triumvirátus diktatúrájáról beszélt. Az áUamtitkár szerint viszont az eltávolítás nem az addigi vezetők kritikája, csak törekvés arra, hogy minél több alkalmas munkaerő legyen a szegedi vezetőségben. EUentétben a kommunistákkal Nagyiván eltávolítását nem múltja indokolta, hanem hogy a nemzetgyűlési képviselő minden munkaerejét a nemzetgyűlésen rá váró feladatoknak szentelhesse. Balogh az FKGP szegedi szervezetének átalakításától az FKGP, az MKP és a demokratikus pártok együttműköfi7 dését remélte. A Délmagyarország a későbbiekben is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a Szegedi Hírlap miért nem közölte Balogh ezen nyüatkozatát. A lapot a kommunisták Nagyiván János „önreklám közlönyének" tartották, mely a fasiszta zavarkeltési technika színvonalán áU. Lapjában hazaáruló magatartását igyekszik mentegetni — vélte a Délmagyarország — és ő maga is szeretné megmagyarázni, hogy miért nem közölte a Szegedi Hírlap a nyüatkozatot, amit Tüdy is jóváhagyott. A Délmagyarország szerint a Nagyiván-klikk szembehelyezkedett Tüdy Zoltánnal és Baloghgal. A Szegedi Hírlap kétségbe vonta Balogh nyilatkozatának hitelességét és szerinte az áUamtitkár nem beszélt egyetlen helyi kisgazdavezetővel sem arról a határozatról, mely a vidéki szervezetek elnökeit elfutotta a nemzetgyűlési képviselőségtől. Ezt a kommunisták azzal cáfolták, hogy ha Balogh azt mondta, hogy ezt Szegeden is végre kell hajtani, akkor erről tudnia keUett Pálffy főispánnak és Tüdynek is. Nagyiván azzal az „átlátszó indokkal" támasztotta alá azt, hogy megtagadta a nyüatkozat Szegedi Hírlapban való megjelenését, hogy a hír már lapzárta után érkezett. Ez a Délmagyarország szerint azért képtelenség, mert a nyilatkozat szombaton készült, a kisgazda-hetüap szerkesztése pedig hétfőn, megjelenése pénteken történük. Végül kommunista nyomásra Nagyivánék beismerték, hogy a nyüatkozat közlése nem áUt szándékukban és ezért jelent meg a Délmagyarországban — Balogh fölhatalmazásával. A kommunisták szerint azért is volt képtelenség az a feltételezés, hogy Balogh nem ismerte a szegedi kisgazda pártszervezet elnöki tanácsának hangulatát, mert éppen maga a szegedi kisgazdapárt küldöttsége fordult memorandumban a párt országos vezetéséhez és kérte föl Baloghot arra, hogy szabadítsa meg a pártot a Shvoy-Nagyiván-klikk diktatúrájától. Berey Gézához, az MKP egyik vezetőségi tagjához — akinek lakásán Balogh kétszer is járt — fordultak azzal a kéréssel, hogy adja át a memorandumot az áUamtitkárnak. Ebben azt írták, hogy az elnöki tanács tagjai között Nagyiván János köré csak egy kisebbségi klikk csoportosul (Shvoy, Hunya stb.), a többiek igazi demokratikusan gondolkozó kisgazdák, akik arra kérik Baloghot, hogy „hasson oda" és Szegeden titkos szavazással új vezetőséget válasszanak, amiben Nagyiván és klikkje nem kaphatna szerepet. A „demokratikus kisgazdák" — értsd: az FKGP baloldalához tartozók — tehát pártközi békét 67 DM, 1946. január 6.