A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország

A választások közeledtével a nagykoalíció megingani látszott. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés szeptemberi ülésszakán 1945. november 4-ére tűzték ki a nemzet gyűlési választások időpontját. 1945 szeptemberében és októberében a pártok már a választásokra készülődtek. Külön választási programot csak az MKP adott ki, de választási fölhívások, röplapok, plakátok árasztották el az egész országot. Igen jelentős szerepet játszottak a választási küzdelemben a választási gyűlések, a személyes agitációk és egymás lejáratása is. A munkáspártok nagy ellenfele a kisgazdapárt volt. Balogh eUen is jelentek meg lejárató hangvételű írások a Délmagyarország hasábjain. Októberben „Kisgazdagyűlés a színházban, avagy színház a kisgazdagyűlésen" címmel írtak FKGP-ellenes cikket. A kommunista lap szerint a szónokok virágnyelven beszélve rejtett célzásokkal burkolt reakciós propagandát fejtettek ki. Amikor pedig Balogh a fölszabadulásról és a dicsőséges Vörös Hadseregről beszélt, a közönség soraiból gúnyos kacagás hallatszott és sokatjelentő, sunyi összenézések voltak láthatóak. „Balogh István minden látható szégyenkezés nélkül merte azt állítani, hogy a nyüasok és a reakciósok nem a kisgazdapártban vannak, hanem (...) a munkáspártokban! (Úgy látszik, az áUamtitkár úr nem figyelte eléggé a gyűlés lefolyását!)"

56 — írta a Délmagyarország. Egy másik cikk kifejezetten Balogh személye eUen szólt. Látható, hogy néhány hónap alatt az ünnepelt államtitkárból eUenséget igyekezett kreálni a kommunistává vált lap. Megemlítették Balogh egy évvel azelőtti nyüatkozatát, amelyben azt mondta, hogy „a Kommunista Párt most első ízben lép egyenrangú félként a magyar politikai élet porondjára". Addig a német politikai életnek megfelelően a magyar népben gyűlölet támadt a kommunizmus szó hallatára. Ezt kívánta Balogh akkor eloszlatni. Az a kommunizmus ugyanis a polgári társadalom jogait tiszteletben tartja, a teljes vallásszabadság és a magántulajdon védelmét hirdeti. Erre a nyüatkozatra reagált Révai József októberben a Délmagyarországban: „Ma más divat járja. Ha Balogh István ma elmondaná ugyanezeket a szavakat, akkor attól tartok, hogy saját kisgazda elvbarátai közül akadnának olyanok jónéhányan, akik megköveznék érte. Pedig hát, ami igaz volt egy évvel ezelőtt, az igaz ma is."

57 Meg keU azonban jegyeznünk, hogy az áUamtitkár tevékenysége korántsem üyen egyértelmű. A választások előtt azt az áUáspontot támogatta, hogy a baloldali pártokkal előre áUapodjanak meg a koalíciós kormányzás folytatásában, a tárcák elosztásában.

58 Támogatta a közös Usta tervét is, amely a Független Kisgazdapártnak 47,5%-ot juttatott volna. Ez azonban eüenáUást váltott ki a párt köreiben és végül angolszász tütakozásra lekerült napirendről, így a mandátumok elosztásáról a választók dönthettek. Balogh már az országos politika életbe való bekapcsolódásakor is a nagykoalíció gondolatát tartotta irányadónak, s nyütan a két párt között kapocs akart lenni: a kisgazdákkal és a kommunistákkal is meg akarta értetni magát. Egy darabig maguk a kommunisták is hasznosnak találták Balogh tevékenységét. A korabeli lapszámokban publikált cikkekből kiolvasható, hogy együttmű56 DM, 1945. október 16. 57 DM, 1945. október 30. 58 BALÁZS 1984, 238.