A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország

ködtek vele, még ha nem is bíztak benne teljesen. Révai még 1945 januárjában Rákosinak azt írta, hogy a páter a balszárnyhoz tartozik. Rákosi is rendszeresen egyeztetett vele bizonyos kérdésekben, végig jó kapcsolatban maradtak egymással.

59 A politikus a kisgazdapárt vezetéséhez is kis távolságtartással közeledett, bár később — a kommunistákkal való egyeztetés után — részt vállalt Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatásában. A koalíciót mindig védelmébe vette. A Magyar Nemzet hasábjain is azt éltette, de elutasította a kommunisták erőszakos túlkapásait. írásaiból az is kitűnt, hogy jobboldalellenes, szovjetbarát politikát folytatott, de a háttérben kereste a kommunista nyomás alóli kibontakozás útjait. Egyes paptársai szerint pedig kifejezetten kommunistabarát politikus volt. Kétségtelen — és ezt egyik levelében ő maga is elismerte —, hogy a kommunisták a fekete reakcióhoz tartozó papot, a kisgazdák a kommunistabarát politikust látták benne. Ennek ellenére, vagy éppen ezt belátva Balogh István úgy igyekezett lavírozni az 1940-es évek politikai életének viharos vizein, hogy mindig száraz maradjon. Ennek köszönhetően 1944 végétől 1951-ig a szűken vett állami vezetés — és hatalom — részese tudott maradni. A második világháború utáni első jelentős belpolitikai esemény volt a budapesti törvényhatósági és a nemzetgyűlési választások megtartása. Ezzel a kormányzás ideiglenes jellege megszűnt. Nemzetközi viszonylatban pedig azért voltak fontosak a választások, mert a szövetséges nagyhatalmak a jaltai nyilatkozat értelmében ettől tették függővé a diplomáciai kapcsolatok fölvételét Magyarországgal. A nemzetgyűlés szeptemberi ülésszaka szeptember 16-án törvényerőre emelte a választójogi törvényt, amely minden 20. életévét betöltött polgárnak biztosította a szavazás jogát. Az 1945: VIII. tc. demokratikusnak nevezhető. Tizenhat választókerületre osztotta az országot és minden 120 ezer szavazatra egy mandátumot adott. A szavazati jogtól a háborús bűnösöket és a közismert fasisztákat fosztotta meg a törvény. Ilyen körülmények között került sor október 7-én a budapesti törvényhatósági választásokra, melyen a két munkáspárt — az MKP és az SZDP szövetkezése révén létrejött Dolgozók Egységfrontja — indult közös listával. A kisgazdapárt 50,54%-os többséggel nyerte meg a választásokat, a közös baloldali lista pedig a szavazatok 42,76%-át kapta. A polgári és a munkáspárti oldal közötti koalíció megingani látszott. Ekkor merült föl a később elutasított közös lista terve is, mivel a győztes párt nem váUalhatta egyedül a kormányzást. Az 1945. november 4-én tartott országgyűlési választásokon minden koalíciós párt önáUóan indult. A kisgazdapárt 245 (57%), a kommunista párt 70, a szociáldemokrata párt 69, a parasztpárt 23 és a Polgári Demokrata Párt 2 mandátumot szerzett. A kisgazdapárt tehát abszolút többséghez jutott a szavazatok 57,03%-ával, így jelentős erőt képviseltek az új nemzetgyűlésben.

61 A novemberi választásokon Balogh a győztes kisgazdapárt listáján indult és jutott mandátumhoz. Sőt arra is esélye volt, hogy a tájékoztatásügyi vagy a külügyminiszteri tárcát is megkapja, de végül csak miniszterelnökségi államtitkári posztot tartr 59 KLETTNER 2004, 105-107. 60 KLETTNER 2004, 103. 61 IZSÁK 1998, 53-54.