A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország

teletben a vallásos meggyőződést és az ilyen emberek ellen erélyesen lépjenek föl. Balogh fölszólította a szellem művelőit, az értelmiségieket is, hogy ők is álljanak sorba a demokrácia építésében, mert csak így lesz teljes az egység a független, demokratikus jövőhöz. Az államtitkár ugyanekkor részt vett a városi közgyűlés első ülésén is. Itt arra kérték a politikust, hogy a kormány intézményesen is gondoskodjon az internálásból hazatértek kártalanításáról. Balogh megnyugtatta őket azzal, hogy már történt üyen intézkedés, de megígérte további segítségét is. Érzékelhető tehát Balogh István — ugyan változó súlyú, de — bizonyosan nagy politikai befolyása. A kommunisták előretörésének — a Rákosi-klikk hatalomra jutásának — időszaka volt az 1944 és 1948 közötti periódus. Ezt részben a nagykoalíciónak köszönhették, amikor a kisgazdapárt és a Magyar Kommunista Párt kénytelen volt együtt kormányozni. De 1946-tól már fölmerültek a problémák: a koalíció válsága — kommunista(barát) mozgósítás a kisgazdapárt és szociáldemokraták jobbszárnya eUen — és a kommunista párt — szovjet támogatással bekövetkezett — politikai térnyerése figyelhető meg. Hangsúlyozott a politikai térnyerés, hiszen a rendőrség, a helyi közigazgatás és az állami gazdaságirányítás főbb pozícióiban már az újraindulás kezdetétől kommunisták ültek. Ezzel együtt változott Balogh megítélése is, s ezt a — páternek hol eUenséges, hol szövetséges szerepet osztó — tendenciát követte a kommunista lap, a Délmagyarország is. Ekkor már megjelentek Balogh-eUenes híresztelések. Mint államtitkár ő intézte a sajtóügyeket és a papírkészletek elosztását. Nagy fölháborodást váltott ki a kommunisták körében, hogy központi lapjuk, a Szabad Nép papírhiány miatt beszüntette a tevékenységét. Súlyos vádak hangoztak el Balogh István ellen. A Népszava szerint ugyanis a — Baloghhoz köthető — Magyar Nemzet és A mai nap nyomdájában garmadával álltak a lapok. A náluk tárolt papír két-három napi szükségletre elegendő lett volna. Az utóbbi együk részvénytulajdonosa és igazgatósági tagja pedig Balogh páter volt, aki már akkor megszerezte a részvényeket, amikor az még az internálás kockázatával járt. A később demagógiájáról elhíresült Marosán György — aki a szociáldemokrata baloldalt képviselte — úgy vélte, az államtitkár nem akarta, hogy a munkáspártok és a polgárság lapjai megjelenjenek. A miniszterelnökségi sajtóosztály szerinte „szabotál papírfronton". Az újságpapírbotrány eredménye az lett, hogy a Neményi Testvérek csepeli gyára és a szolnoki papírgyár élére kommunista miniszteri kormánybiztosok kerültek és a Szabad Nép újra megjelenhetett,

54 valamint a munkáspártok erélyes föllépésének eredményeként Balogh hatáskörét Kállai Gyula vette át. „így a reakció teljes vereséget szenvedett papírfronton" — írta az ekkor már kommunista Délmagyarország. A Szovjetunió azzal a gesztussal kapcsolódott be a vitába, hogy nagy mennyiségű rotációs papírt küldött az országba. A kommunisták természetesen hálásak voltak: „A Szovjetuniónak ez a nemes gesztusa újabb bizonyítéka annak, hogy a népi demokráciáért tartott küzdelemben számíthatunk nagy szomszédunk támogatására." 53 DM, 1945. július 1. 54 DM, 1945. július 22. 55 DM, 1945. július 24.