A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

SIPOS József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja

Javasolták, hogy a közelgő nemzetgyűlési választásokra minél több kerületben állítsanak földmívespárti képviselőjelölteket. Erre azt a módszert javasolták, hogy a községi Földmívespárt megalakítása után annak vezetői „azonnal keressék az összeköttetést (telefonon, vagy személyesen) a választókerület többi községeivel" és alakítsák meg a „választókerületi Földmívespártot". Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a 48-as Függetlenségi Pártot, a Kisgazdapártot és a Keresztényszocialista Pártot testvérpártnak tekintik és, ha azok bármelyike már megnyerte egy választókerület többségét, ott a földmívespártiaknak is a testvérpártokat keU támogatniuk. Ezt persze úgy állították be, hogy náluk „politikai szabadsága van műiden tagnak", pedig csak a jól felfogott szövetségi politikáról volt szó. Ezt tükrözte Nagyatádi Szabó Gazdaszövetségből való küépésén való sajnálkozásuk is. Állították, hogy ők továbbra is az együttműködésre törekszenek a Kisgazdapárttal és állították, hogy ha a parasztság „érdekeiért harcolni keU, együtt is leszünk."

45 Politikai propagandájukban pedig arra figyelmeztették a népuralomról beszélő forradalmi kormány vezetőit, hogy „igazi népuralom csak akkor lesz, ha az általános választásokon az ország akarata tisztán és szabadon nyüatkozik meg!" Felhívták arra is a figyelmet, hogy az „orosz bolsevikiek is népuralomnak mondják uralmukat. Pedig, ha egy szervezett kisebbség keríti hatalmába az országot, s a kormányra saját akaratát erőszakolja rá, az nem népuralom, hanem rémuralom". Éppen ezért tiszta választásokat követeltek, ahol nincs vesztegetés, etetés-itatás, de nincs „fenyegetőzés sem". Ezzel az MSZDP balszárnyának egyre agrsszívebb politikai propagandájára és szervezkedésére céloztak. Az Országos Földmívespárt központja a helyi szervezetek propagandatevékenységét nagyszámú röpirat elkészítésével és kiküldésével is segítette. Többek között üyen röpirat volt A Barázda 1918. december 14-i számának Földmívelő Bajtársak! című meUéklete. Ebben a párt függetlenségét hangoztatva ismét azt emelték ki, hogy a párt a „kisgazdák, zseUérek, földmunkások, gazdasági cselédek és kisiparosok egységes tábora." Képviselő-jelölteknek nem küld nagyurakat, „biztosító intézeti direktorokat, s fiskálisokat a nyakatokra." Ezért nem úri párt — írták — hiszen a képviselő-jelölteket „ti választjátok bizalmi férfiaitok útján", azaz közvetett módon. A párt demokratikus jeUegét azzal is próbálták bizonyítani, hogy abban még „nincs vezér, majd ti választotok vezért a földmívelő nép köréből." Politikai propagandájukban ügyesen használták ki a baloldali szociáldemokraták és a kommunisták agrárkérdésben tett félreérthető nyilatkozatait. Azokkal szemben kijelentették: „Nem engedjük állami gyámság alá helyezni a falusi népet! Élelmiszerfölöslegemket szívesen ajánljuk fel szűkölködő városi testvéreinknek, de ne áUandósítsák a rekvirálásokat és maximálásokat egyoldalúan a földmíveléssel szemben! Iparcikkeket követelünk a falusi népnek!" Hangoztatták: „A nagybirtok megszüntetését akarjuk, hogy minél több független kisbirtokosa legyen az országnak. Az egyéni tulajdon hívei vagyunk. Nem kell a közösség sem földben, sem házban, sem asszonyban!" Követelték, hogy a háború terheit fizettessék meg a hadseregszáüítókkal és a hadinyereségre szert 45 Uo. 506.