A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

SIPOS József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja

tett urakkal. „A hadviselt szegény emberekről, a rokkantakról, özvegyekről, s árvákról pedig gondoskodjék az állam." Ezután megismételték és kiszélesítették az állami beavatkozással kapcsolatos vádaskodásukat: „Az új és a régi kisbirtokosokat ne helyezzék állami felügyelet alá, hogy még a földjükből is kiforgassák őket." Ugyanakkor hangsúlyozták: "Magyarok akarunk maradni, s felvidéki, délvidéki és székely testvéreinket felszabadítani az elnyomás alól." Kijelentették, hogy a vaUásoktatást nem engedik kitiltani az iskolákból. Rendet és nyugalmat követeltek. Mindehhez kérték a parasztság támogatását.

4 Megállapíthatjuk, hogy az üyen tartalmú, — a csúsztatásokat és a demagógiát is jól használó — röplapoknak jelentős hatása volt a falvakban, elsősorban a gazdag-, közép- és kisparasztság körében, de a szegényparasztok és a földnélküliek között is. Ezért az országos pártvezetés december végén — a további szervezkedést segítendő — újabb röpiratokat csinált: „Jönnek a szervezett földmívelők! és Kié legyen a föld?" címmel. Az utóbbi szószerinti idézetekkel bizonyította, hogy a „szociáldemokrácia uralma nem érdeke a földmívelő népnek, mert az meg akarja szüntetni a magántulajdont, s járadékot követel a kisgazdáktól."

47 Mindezek következtében a Földmivespárt szervezkedése nagy lendülettel folytatódott december közepén és végén is. E sikerek tükröződnek A Barázdában ekkor megjelent cikkekben is. A lap szerkesztői örömmel nyugtázták, hogy „az üzleti újságok szürete már véget ért", A Barázda a rágalmak ellenére a „legelterjedtebb hetüapja Magyar^ rszágnak." Ez — mint korábban már említettük — azt jelentette, hogy példányszí na ekkor már megközelítette az 50 ezret! Ez igen jelentős szám volt az akkoi sajtóviszonyok között. A Földmívespárt helyi szervezeteinek létrehozásában jelentős szerepet vállaltak a falusi tanítók és lelkészek, akik összefogtak a gazdagparasztokkal. E politikai szervezkedés jeUegére és bátorságára is rávüágítanak az alábbi példák: Győr megye együk járásában ócsfai Szabó István középparaszt „sorra járta a falvakat, s a szociáldemokrata pártszervezeteket feloszlatva mindenütt" megalakította a Földmívespárt helyi szervezeteit. Természetesen ennek ellenkezőjére is volt példa. Hejőkürtön például két úr jelent meg a faluban és a földművelésügyi miniszter megbízásából ruhát, lábbelit és élelmiszert ígért azoknak, akik belépnek az MSZDP-be. Mivel ez nem használt, megfenyegették a falu népét, hogy 14 fegyveres katonát hívatnak és halomra lövetik azokat, akik be nem lépnek az MSZDP-be. A Földmívespárt vezetői követelték, hogy a kormány vessen véget ennek a „felháborító terrornak". Tolna megyében Beta János kisgazda és Rákóczi János földmunkás fejtettek ki eredményes szervezőmunkát. Tiszakürtön pedig állítólag „tömegben csatlakoztak a harctérről most visszatért szőlőmunkások" a párthoz. A Barázda szerűit voltak olyan községek is, ahol minden szavazó belépett a pártba. JeUemző, hogy ezeket fehér zászlóval jelezték. Ilyenek voltak: Zamárdi, Mikola (Szatmár m.), Ipolyvisk és Nagyrév. 46 Uo. 47 Uo. 1918. XII. 21. 516.