A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

SIPOS József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja

resztül most a szerbek által megszállt Baranyába vezet és onnan majd a képviselőséghez, egy a sok száz akkori politizáló gazdagparaszti életutak közül. Mutatja a parasztság politikai emancipációjának eredményét és buktatóit. A Gazdaszövetség vezetői a népköztársaság november 16.-Í kikiáltását fanyalogva fogadták. Most is azt hangsúlyozták, hogy a Habsburg-dinasztiától megszabadultunk és visszanyertük a királyválasztó jogunkat, de a Nemzeti Tanács döntése alapján köztársaság lettünk. Ezzel kapcsolatban árulkodó volt az a megjegyzésük, hogy „hamarabb el lehet kergetni a köztársasági elnököt, ha nem jól viseli magát, mint a királyt..." Ugyanakkor büszkén állították, hogy a Gazdaszövetség „majd kétszáz környékbeli földmívelő polgárral képviseltette" magát a november 16.-Í nemzetgyűlésen. Ezt az alkalmat is arra használták fel, hogy figyelmeztessenek: „a háború uzsorásai és panamistái mindent kicsikartak" a parasztságtól, rajtuk az áUamnak keU segíteni. Ismételten rámutattak a cseh és a román csapatok előnyomulására, amit így zártak: „Nagy bajok vannak itt, s hogy küábaljunk belőlük, rendre, közbiztonságra, s mindannyiunk együttműködésére van szükség." Most is szervezkedésre bíztatták a parasztságot, mert egyébként a szabad köztársaságban is utolsó helyre kerülhet, „ahol csak terheket kap, de jogokat nem."

25 A szervezéssel kapcsolatban javasolták, hogy a helyi földmíves tanácsokba „egy elnököt, egy alelnököt, egy jegyzőt, s néhány tagot kell beválasztani" és ezek névsorát és címét kell felküldeni a Gazdaszövetséghez. Javasolták, hogy a községekben esténként összejöveteleket keU tartani, amelyen a csoportvezetők „buzdítsák a tagtársakat az összetartásra..., de senkinek eszébe ne jusson valami erőszakos dologra vetemedni." A politikai cselekvést sürgető levelekre november 23-án azt válaszolták, hogy még „nem vagyunk készen". A falusi nép óriási tömegei szervezetlenek még, s minden erőnket meg keU feszíteni, hogy „egy nagy, szervezett táborban legyenek a kisgazdák és földmívelők pártkülönbség nélkül." Figyelmeztették híveiket: „ha a földmívelő nép is nem szervezkedik úgy, mint az ipari munkásság, még a földosztás dacára is keserű sors vár reá." Fontos szervezeti célként jelölték meg, hogy a helyi szervezeteükben a fegyelem és az összetartás szigorú meghonosítását, mint amüyen az az ipari munkásoknál. Ezek hatására a Gazdaszövetséghez tartozó gazdakörök és fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vezetői november közepétől egyre több helyen szervezték meg a helyi Földmíves Tanácsokat. A Barázda november 23-i száma már azt írta, hogy „a helyi Földmívelő Tanácsokat száz, meg száz község Jelentette be a Magyar Gazdaszövetségnek. Pedig csak két napja indult meg a jelentkezés. Felhívták híveik figyelmét, hogy ahol Nemzeti Tanács már van, ott is szükség van a Földmívelő Tanács megalakítására, mert a Nemzeti Tanácsok „hatósági szerepet töltenek be, míg a Földmívelő Tanácsok a földmívelők (gazdák, cselédek és munkások) érdekeit védik.' Azokra a levelekre pedig, amelyek arra hivatkoztak, hogy a „szocialista ipari munkásságtól való félelemből" nem csinálták meg a helyi Földmíves Tanácsot, a következőt válaszolták: „A Földmívelő Tanácsok nem irányulnak más társadalmi