A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
SIPOS József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja
Közismert azonban, hogy Hadik kormányalakítási kísérletét elsodorta a pesti forradalom így a király Károlyi Mihályt jelölte miniszterelnöknek, aki a Nemzeti Tanács pártjainak politikusaiból alakított kormányt. Az OMGE és a Gazdaszövetség vezetői néhány napi bizonytalanság után — ha kényszeredetten is — de tudomásul vették a polgári demokratikus forradalom győzelmét. Sőt! A november első napjaiban a frontokról hazaözönlő katonaság által kezdeményezett és a vidéken végigsöprő katona- és parasztlázadásoktól való megrettenésük hatása alatt — látva, hogy a kormány azok leszerelésére, illetve ahol másképpen nem megy szétverésére törekszik — ezért végül is a forradalmi kormány mellé áütak. 1918. november 7-én a Gazdaszövetség bejelentette a független Magyarország új kormányának, hegy „hazafias kötelességgel támogatja a rend, vagyon- és életbiztosítás fönntartás ában" és egész szervezetét felajánlotta a kormánynak, hogy „e súlyos órákban az ország közélelmezése, a mezőgazdasági munka folytatása, s különösen a falvak védelme a lehetőség szerint biztosítva legyen." Azt is felajánlották, hogy a helyi szervezeteik — a gazdakörök és a szövetkezetek — közösen minden faluban megalakítják a Földmívestanácsot, s „képviselik a földmívelő nép érdekeit a hatóságokkal, s a megszálló katonai parancsnokságokkal egyetértve." E felajánlkozással kapcsolatos kormányálláspontot egyelőre nem ismerjük: de valószínűnek tartjuk, hogy azt — nehéz helyzetében — a kormány elfogadta. így lehetséges az, hogy a fentiek sajtóban való közlésével egy időben bejelentették, hogy „addig is, míg országos jyűlést hívhatunk össze, a Magyar Gazdaszövetséget tekintse mindenki az Orsz*. *os Földmívestanácsnak." A forradalom győzel >éből az ország függetlenségének kivívását hangsúlyozták, mert a paraszts. \ mindig ezért „sóvárgott. Megértük végre Kossuth Lajos Magyarországát, mel. d)en nem parancsol az osztrák kamarüla. Ezért küzdöttünk négyszáz éve..." A kormány és Károlyi Mihály támogatására szólították fel a parasztságot, hogy „a nemzet ebből a válságos helyzetből mielőbb kikerüljön, s a rend, élet- és vagyonbiztonság a legkisebb faluban is fönntartassék." Kijelentették: a parasztság „az ország gerince." Ezt ezután gyakran fogják hangoztatni az újkonzervatív-agráriusok. Sokszor csak azért, hogy e mögé elbújva, erre hivatkozva a földbirtokosok és a gazdagparasztok érdekeit védjék. A Nemzeti Tanács által meghirdetett reformok közül a legsürgősebbnek a földreformot tartották: „földhöz juttatni a földmívelő családokat, hogy minél több kisgazdája legyen az országnak, a meglévők pedig minél jobban gyarapodjanak." Ezt úgy képzelték, hogy a „fölös nagybirtokot meg keU váltani, de nem úgy, hogy tőkepénzesek kezére jussanak, hanem úgy, hogy a földmívelő nép kezére jusson, s ott is maradjon." Követelték, hogy a „faluban legyen a közigazgatás joga a falusi népé, mert ha mindenkinek önrendelkezési jogot adnak, a magyar nép fölött se rendelkezhetnek mások. De mindenekelőtt szüntessék meg a központokat, hogy ne gyötörjék a földmívelő népet." A vidéken végigsöprő katona- és parasztlázadásokra célozva kijelentették: Magyarország „nem a rablók és gyilkosok tanyája, hanem a jog, az egyenlőség és a 18 Uo.