A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

SIPOS József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja

tekintély mellett ott volt — a parasztság körében akkor még szinte megfellebbezhetetlen — egyházi-ideológiai tekintélyt adó pap is. így lettek ezek a szervezetek az újkonzervatív-agrárius eszmerendszer és szervezeti struktúra helyi bázisai és a parasztság felé történő megjelenítői. A Barázda által irányított szervezkedés nagyságát jelzi, hogy szeptember 15-én a Veszprém megyei Marcalgergelyin a vinári gazdák részvételével tartottak gyűlést, ahol Mocsáry Lajos evangélikus lelkész (aki már ekkor az Országos Kisgazdapárt egyik vezetője volt) beszéde után fogyasztási szövetkezetet alakítottak. Szabolcs megyében Tiszalökön Szomjas Gusztáv választmányi tag vezetésével, Gesztelyi Nagy László szervezkedésre buzdító beszédét a járás községeiből „hosszú kocsisorokban" érkező „ébredő kisgazdák" hallgatták meg. Ugyanez történt a Mosón megyei Halásziban, ahol Vantsó Gyula dr. szövetségi titkár és Nusser plébános beszéde után bontották ki a „szervezkedés zászlaját." A politikai szervezkedést összekapcsolták gazdasági-érdekvédelmi harccal. A Gazdaszövetség helyi csoportvezetőit ugyanis arra bíztatták, hogy vasárnaponként, községenként gyűjtsék össze „a szervezett földmívelő gazdákat, s tanácskozzanak velük: négyszögölenként, s évente mekkora összeget volnának hajlandók fizetni illeték gyanánt, ha a pénzügyminiszter megengedné minden családnak a dohánytermesztést saját szükségletre." A Barázda következő számában „Kivívjuk a dohánytermesztést" hangzatos című cikk már azt követelte, hogy a Gazdaszövetség minden helyi csoportvezető-bizottsága írasson alá a szövetség összes helybeli tagjával egy kérvényt, amelyben Popovics Sándor pénzügyminisztertől kérik, hogy a háború végéig engedélyezze a dohánytermesztést a község határában egy kijelölt területen saját szükségletre „családonként legfeljebb két négyszögölön". Ezért ületék gyanánt „fölajánlunk évenként, s négyszögölenként négy koronát." A dohánytermesztésnek a gazdag- és középparasztság részére való korlátolt engedélyezéséért indított mozgalom eredményeként a kormányzat megígérte, hogy azt a következő évben engedélyezi, de ez a forradalmak miatt nem valósulhatott meg. 1918 őszén persze a dohánytermesztés korlátolt engedélyezéséért indított mozgalom is egyik kovásza volt a gazdagparasztság politikai aktivizálásának. Szeptember 20-án, vasárnap például a Győr megyei Csornán tartottak járási nagygyűlést, amelyen állítólag 2500 szervezett kisgazda jelent meg. Ott Hőgyészy István elnöklete alatt Meskó Pál a Gazdaszövetség helyettes igazgatója, — aki A Barázda főszerkesztője is volt — tartott beszédet. Ebben azt hangsúlyozta, hogy „a nemzetközi és szabadgondolkodó újságok uszítják a várost a falu ellen." Ezek azt sulykolják, hogy „a paraszt minden terhet megbír, mert a paraszt milliókat szerez. A paraszt jó sorban él, a paraszt a kitört ablak helyére is ezres bankókat ragaszt." ' Ezzel szemben a „parasztról lefoszlott a ruha, lábáról leszakadt a csizma. Vüágosságot csak nappal lát, mert petróleumot nem adnak neki. Mindenét elrekvirálják és semmi ellenértéket nem adnak neki." A háborúban a parasztság áldozta a legtöbbet! „A hadiközpontok, a hacLikártevők a földmíves népnek ártanak a legtöbbet." Ezeken a bajokon csak szervezkedéssel lehet segíteni. Meskó azt állította, hogy ez a „szervezkedés 6 A Barázda, 1918. LX. 26. 417. 7 Uo. 418.