A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
SIPOS József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja
nem pártpolitikát akar, de azt minden lehető módon igyekszik elérni, hogy a gazdaszövetségi programot minden párt elfogadja és annak elvei szerint dolgozzék." Ezután megválasztották a vezetőséget, megalakult a csornai kerületi nagybizottság és választmány. Végül Mikulás Kálmán szüsárkányi evangélikus lelkész, aki a járásban az egyik legaktívabb szervező volt, a kisgazdák nevében követelte: „1. a központok revízióját, szigorú ellenőrzését és mielőbbi megszüntetését, 2. a teljes gazdasági szabadság visszaállítását, 3. a dohánytermesztés megengedését, 4. az iparcikkek igazságos elosztását, petróleumot, a sertéshizlalás korlátlan szabadságát, a marharekvirálás revízióját." A Barázda a csornai nagygyűlést példának és mintának állította mások elé. Javasolta: minden községben és járásban tartsanak szervező gyűléseket és terjesszék A Barázdát. Nyomtatványokat és előadókat a Gazdaszövetség küld. A szervezkedés gyors terjedését bizonyítja, hogy szeptember 29-én, vasárnap már Mátészalkán 26 Szamos-menti község küldöttei Péchy László mátészalkai földbirtokos kezdeményezésére elhatározták, hogy járási gazdaszövetséget alakítanak. A Gazdaszövetség programját dr. Boróczy Kálmán központi előadó ismertette, melyet nagy tetszéssel fogadott a több száz főnyi közgyűlés. Elnökül megválasztották Péchy Lászlót. A tisztikar mellé pedig az egész járásból száztagú választmányt delegáltak. Közöttük voltak a járás legnépszerűbb kisgazdái, mint: Nagy Zsigmond, Szabó Sámuel, Veres Lajos, Flóris Károly, Szűcs Bálint, Veres Menyhért, Kovács József, Veres István. Ugyan aznap a Szabolcs megyei Tiszadadán Szomjas Gusztáv, a Gazdaszövetség egyik vezetője beszédére „majd százan léptek be a szervezett földmívelők táborába." Szeptember végén kezdték a Gömör megyei gazdag- és középparasztság szervezését. A Barázda szerint október 6-án „egyetlen nap háromezer új harcos jelentkezett" táborukba, „jobbára gömöri földmívelők", amit persze túlzásnak tekinthetünk. Annál is inkább, mert itt jelent meg az első olyan hír, amely jelezte, hogy mások is szervezik a parasztságot. A Barázda kiemelte: „Ne hallgassunk önző személyi érdekeket hajszoló, bármüyen nagyhatalmú urak szavára is, akik a Gazdaszövetségtől különvált vadszervezetekben elszigetelten akarják összehozni egy-két falu földmívelőjét." Az üyeneket a szervezett földművelők ellenségének tartotta, azokkal együtt, akik egymás ellen heccelik a „földmívelő munkást meg a kisbirtokost. Ha nem leszünk mindannyian egy országos szervezetben, akkor megint nem érünk célt" — írták. A Barázda hangoztatta: „A mi tagjaink szabadon követhetik pártpolitikai meggyőződésüket, lehetnek függetlenségi és 48-asok, munkapártiak, 48-as gazdapártiak, néppártiak, de — írták — A Barázda táborában egységes földmívelő-politikát kell követniük." A belpolitikai válságot mutatta A Barázda új típusú demagógiája: azt áUította, hiába kapkodnak fűhöz-fához a parasztság elnyomói, hiába mutatnak nyájas arcot a kisgazdák felé, akiket pár hete még „lebüdösparasztoztak". Velük szemben — írták — A Barázda fogja diadalra vinni a „földmívelők és a kisgazdák pártatlan szervezkedését." E gondolatokban már ott volt a Gazdaszövetség vezetőinek önálló politikai tényezővé válásának határozott szándéka is! 8 8 A Barázda, X. 11. 433.
