A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között
követően a tsz termésszerkezetének átalakítására is sor került. Az árutermelést a nyolcvanas évek elejétől a lehető legnagyobb területen végezték (őszi búza, őszi árpa, kukorica, napraforgó, süókukorica stb.), és növelték a lucerna termőterületét is. Ugyanakkor megszüntették a repcetermelést, és a gazdaságtalanná váló paprikatermesztést is. A föl nem szabadítható legelőterületen intenzív szarvasmarha- és juhtenyésztésbe fogtak. Ez azt jelentette, hogy megszüntették a nagyüzemi sertéstenyésztést, és 360-ról 700 darabosra fejlesztették a tehénállományt. 170 A nyolcvanas évek közepén a szövetkezet taglétszáma 611 fő volt, ebből aktív tagként (tehát nem nyugdíj mellett) 301 fő dolgozott. Rajtuk kívül 35 állandó és 63 időszaki alkalmazott is segítette a termelést. A 364 fős állandó áUományból 281 fő volt a fizikai munkás, közülük 102-en rendelkeztek szakmunkás-bizonyítvánnyal, míg 151-en betanított munkásként, 28-an segédmunkásként dolgoztak. A nem fizikai állományból 17 vezető és 16 termelésirányító mellett 31-en látták el az ügyviteli feladatokat. A gépállomány 29 traktorból (ebből 6 nagy erőgép volt), 9 tehergépkocsiból, 2 rakodógépből és 7 kombájnból állt. 1985-ben a termőterület nagy részén továbbra is kalászost termeltek (959 ha-n őszi búzát és 311 ha-n őszi árpát), de megnőtt a napraforgó (350 ha), a kukorica (278 ha) és a süókukorica (270 ha) termőterülete is. 312 ha-n lucernát, 291 ha gyepen pedig szénát termesztettek, s volt még csekély paprLkatermő terület is (30 ha). Az állatállomány 1277 szarvasmarhából (ebből 509 tehén) és 1038 juhból (ebből 667 anyaállat) állt. 171 Gabonatermesztési KutaW Intézet kiszombori telepe A másik helyi nagyüi mben, a Gabonatermesztési Kutató Intézet helyi telepén az 1970-es évek elejótől már nem tájjellegű kutatásokat folytattak (pl. a hagymával kapcsolatban), hanem az egész ország mezőgazdaságára kiterjedő vizsgálatokat végeztek. A „tudománypolitikai irányelveknek" megfelelően a búza, az őszi árpa és a kukoricatermesztés lehetőségeit, új módszereit kutatták, így a nemesítésen túl fajtafenntartási, agrotechnikai, gépesítési és ökonómiai vizsgálatokkal is foglalkoztak. A kormányszintű program mellett az intézmény vezette a szemescirok nemesítésével kapcsolatos országos kutatást, ezen kívül foglalkoztak zab, seprőcirok, köles és tavaszi árpa nemesítéssel és fajtafenntartással. Részt vettek ezeken kívül az olajtartalmú növények (napraforgó, káposztarepce, olajlen) nemesítésében is. Az ezekkel kapcsolatos kutatások egy részét a szegedi központ szakmai irányításával Kiszomboron folytatták. A zombori üzemben az őszi búza, az olajnövények és a seprűcirok nemesítését és fajtafenntartási vizsgálatait végezték. Az őszi búza esetében az elvárás egy 8-10 t/ha termőképességű kenyérbúza, és 9-11 t/ha termőképességű takarmánybúza előállítása volt, amely jó télállósággal, szalmaszüárdsággal és megfelelő rezisztenciával rendelkezett. A kísérlet során 10 fajta gabonafélével dolgoztak. Az olajnövények esetében korai tenyészidejű, nagy olajtartalmú hibridfajták ne170 Kiszombor nagyközség összevont rendezési tervének programjavaslata [1983]. Kézirat. 5. 171 MVL XXIII. 722. VB jkv. 1985. febr. 20. 172 MVL XXIII. 715. Tü. jkv. 1984. jún. 13.
