A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

osztott, de be nem épített beltelkeket, valamint azoknak a kisgazdáknak az ingató lanait kívánták igénybe venni, akiknek a rendelkezésre álló 69 kat. hold gyümölcsösből szántak kárpótlást.

102 Mivel a községben kb. 400 olyan telek volt, amely még nem volt beépítve, ezeket vették igénybe házhelyek kiosztása céljából.

103 1947. januárjában még mindig volt 250 olyan házhely, amely nem került kisosztásra,

104 így valamennyi jogosult igényét ki tudták elégíteni. A törvény alapján a földnélküliek kielégítését követte volna a régi gazdák 8-10-15 holdig való kiegészítési igénye, de ők — a helyi földrendező bizottság radikális tagjainak elhatárolódása miatt — semmiféle birtokot nem kaptak. Elutasították pl. Kleitsch Mátyás plébános igényét is, aki a kegyúri javadalmai megszűnte miatt szerette volna némüeg gyarapítani javadalmi földbirtokát, ami ekkor 29 holdat tett ki. A jogszabály 50 §-a ugyanis lehetővé tette, hogy az egyház földigénylés útján szere ízen magának kárpótlást a kieső kegyúri javadalmak eUentételezésére. „A tárgyaláson — írta Kleitsch a História Domusban — az ügyész ismertette az ügyet, előadta, hogy mennyi a javadalmi föld (29 hold), föltette a kérdést a földigénylő bizottságnak, hogy akar-e juttatni földet, az egyik tag azt mondta: „nem, van neki ölég. " És ezzel az egy mondattal el volt intézve. "

105 Az emberek eleinte idegenkedtek a földosztástól. Többségük emlékezett még a Nagyatádi-féle földosztás végrehajtására, féltek a törlesztéstől, és eszközük sem igen volt a műveléshez. A földek kimérése, és a földosztás körüli kampány aztán meghozta a kedvet, s ha a végrehajtás során történtek is visszaélések, végül is minden igénylő földhöz jutott. Különösen azok jártak jól, akik az uradalmi gyümölcsösökből részesi/tek, hiszen nem csak szántókat, hanem egyéb birtoktesteket is kiosztottak, így pl. Rónay Aladár és Rónay Tibor szüváskertjeit is kimérték, ahonnét nem e^ szer 15 vagon szüvát is betakarítottak.

106 Mindez óhatatlanul visszaélésekhez, ptlitikai megfontolások nyomán végrehajtott döntéshozatalhoz vezetett. Kleitsch Mátyás följegyezte, hogy „sok volt az elégedetlenség és vádaskodás. Egyszer valami bizottság napokig fölülvizsgálta a földosztást, és akkor nagyon csúnya dolgokat vagdostak a földosztók fejéhez nyilvánosság előtt, mire a kommunista párt kizárta Marjait a pártból, de egy idő múlva csak visszafogadták."

101 Valóban, nagyon sok volt a fellebbezés a földigénylő bizottság ténykedésével kapcsolatban, és az egyedi ügyek sokasága meUett, melyek rendre megoldatlanok niaradtak, ül. elutasításra kerültek, megjelentek a politikai színezetű konfliktusok is. 1946. okt. 6-án a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete (melyek 1946. ápr. 15-én megalakították közös szervezetüket, a Magyar Parasztszövetséget, mint „a parasztság érdekképviseleti szervezetét pártra való tekintet nélkül"

108

) együttes ülést tartott, ahol megállapították, hogy a földosztással kapcsolatban „igen sok visszaéléseket és szabálytalanságokat követett el a bizottság." 102 CSML XVII. 517. 514. sz. 103 Uo. 473. sz. 104 Uo. 467. sz. 105 Hist. Dom. 85. 106 Uo. 107 Uo. Lásd még: MÁRKUS 1948. 191-192. 108 CSML XVII. 14. 23/1946.