A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

A kis- és középbirtokok, de még a nagyobb uradalmak eszközellátottsága is meglehetősen alacsony színvonalú volt, alig néhány használt a termelést és betakarítást segítő, motoros erővel hajtott gépeket. 1937-ben motoros cséplőgéppel összesen nyolc birtokos rendelkezett a községben, igaz, volt, aki többel is (Blaskovich Péterné Rónay Magda, Rónay Imre, Búza Károlyné, Rónay Béla örökösei, özv. Gulácsi Istvánné, Trausch Miklós és társa, Dienes Mária és Tornay Mihály, rajtuk kívül még a Gazdasági Egyesület kebelén belül működő, s többek között mezőgazdasági fölszerelések bérbeadásával foglalkozó Kiszombori Bérgazdaság birtokolt üyen eszközt. A gőzeke még ritkábbnak bizonyult, Rónay Imre mellett csupán a Kiszombori Bérgazdaság tulajdonában volt üyet. Traktor mindössze a Blaskovich uradalomban volt. Motoros erővel hajtott vetőmagtisztító géppel (szelektorral) vagy teherautóval ekkor senki sem rendelkezett, személyautó is csak két gazdaságnál volt: Blaskovich Péterné egy Lanciát, míg Rónay on Imre egy Alfa Rómeót tulajdonolt. Az 1935-ös mezőgazdasági összeírásból képet nyerhetünk a község mezőgazdasági eszközállományáról, annak összetételéről. Motoros erőgépből 30 volt Zomboron, ebből 12 kerekes traktor, mind a Blaskovich uradalomban. Lánctalpas traktor nem volt, viszont motoros járgányból 4-et találtak. Motorekével szintén egyetlen gazdaság sem rendelkezett, motoros erővel hajtott traktor- és billenőekéből 14-et, cséplőgépből 20-at (a 8 cséplőgép-tulajdonos tehát összesen 20 gépet birtokolt), egyéb motoros gépből pedig 28 darabot írtak össze. A motorral hajtott mezőgazdasági gépek kivétel nélkül a nagyobb birtokokon fordultak elő, csupán a Kiszombori Bérgazdaság birtokában lévő gépeket lehetett a gazdasági egyesület tagjainak kedvező díj mellett bérbe venni. Arról, hogy a magántulajdonosok végeztek-e bérmunkát, nincs adatunk, de bizonyos, hogy ezek használatára a 10-20 hold alatti birtokokon nem került sor, mivel az ottani hasznosítása veszteséggel járt volna. E birtokoknál — miként a munkák nagy többsége esetében a nagyobb birtokoknál is — maradt az emberi vagy állati erővel működtetett mezőgazdasági eszközök alkalmazása. A leggyakoribb mezőgazdasági munkaeszköz az eke, a borona, a kapálógép és a takarmány-előkészítő gép (szecskavágó) volt. Ekéből 681 darabot, boronából 755-öt, kapálógépből 348-at és a szecskavágóból 320-at írtak össze. A fönti adatok arra utalnak, hogy ekével és boronával a 2287 zombori gazdaság mintegy harmada, kapálógéppel és szecskavágóval mintegy hatoda rendelkezett. Sokkal kevesebb volt a nagyobb beruházást igénylő, állati vagy emberi erővel működő gépek száma. Trágyázó gépből 9, vető- és ültetőgépből 70, arató- és terménybetakarító gépből 33, cséplő-, tisztító- és osztályozógépből 25 üzemelt a faluban. Nyüván ez utóbbiak zömmel a közép- és nagygazdaságok fölszereléséhez tartoztak. A mezőgazdasági feldolgozás eszközállománya is meglehetősen csekély volt. 118 borgazdasági és 11 gyümölcsföldolgozási eszközt írtak össze, ami arra utal, hogy a szőlőskertek és gyümölcsösök terményeit nagyobbrészt helyben dol82 OMC 1937. 471-473., 482-484., 488. 83 Magyarország állatállománya, gazdasági gépfölszerelése és gyümölcsfa állománya az 1935. évben. Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Bp. 1937. KSH. 240. 84 Uo.