A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

gozták föl (borkészítés, pálinkafőzés). A szarvasmarha-állomány visszaesésével, s ezzel együtt a tejtermelés csökkenésével magyarázható, hogy csupán 8 tejgazdasági gépet vehettek száma, emeUett működött még egy keltetőgép is.

84 A faluban található mezőgazdasági eszközállomány mennyisége és összetétele arra utal, hogy még az árutermelő birtokok sem a korszerű technikára, hanem a magas élőmunkára építettek. Tették ezt minden bizonnyal azért, mert az olcsó munkaerő korlátlanul állt rendelkezésre, emiatt nem volt szükség a nagy forrásigényű eszközberuházásokra. A Nagyatádi-féle földreform, illetve a nagyobb uradalmak érzékelhető aprózódása a falu korábban jelentős állattenyésztését is érzékenyen érintette. Míg 1911-ben a község állatállománya 1590 szarvasmarhából, 895 lóból, 2948 sertésből (1895-ben 3742 volt a számuk!) és 158 juhból állt (1895-ben még 1813 juh volt Zomboron!), addig 1928-ban már csak 918 szarvasmarhát és 2824 sertést tartottak a községben. Némüeg nőtt a lóállomány, 1928-ban 1077 lovat regisztráltak, és 440-re emelkedett a juhok száma is.

85 A lovak számának szaporodása mögött nyüvánvalóan a földreform nyomán birtokhoz jutottak megkapaszkodási szándéka, az új földek megműveléséhez szükséges igaerő biztosítása állt. A juhállomány növekedése elsősorban a gyapjútermelés újbóli föUendülésével volt összefüggésben. A szarvasmarha fogyása, és sertésállomány stagnálása viszont szinte bizonyosan a nagybirtokok kapacitáscsökkentésével, elsősorban a tejtermelés visszaesésével, valamint a megélhetés megnehezülésével függött össze, de bizonyosan közrejátszott ebben az is, hogy a szerb megszállás idején nem csupán lovakat és teheneket, de a tenyészállatokat is elrekvirálták.

86 Nem véletlen, hogy a község a húszas években pótolni igyekezett a tenyészállatokat: mezőhegyesi tájfajta nóniusz lovakat, szimentáli bikákat és mangalica sertéseket szereztek be a helyi állomány fölfrissítésére és bővítésére, az állattartás föllendítésére.

87 A sertésállományt mindennek ellenére tovább gyérítette az 1930-32 között dühöngő sertésvész (száj- és körömfájás), melyet csak 1933-ra sikerült megfékezni.

88 1935-ben 948 szarvasmarhát, 1066 lovat, 1353 sertést, 314 juhot, ezeken kívül 59 kecskét, 1 szamarat, 1 öszvért és 30 házinyulat írtak össze. Míg a szarvasmarha és lóállomány érdemben nem változott a húszas évek végi adatokhoz képest, a sertésállomány közel 48 %-os visszaesése jól mutatja, a harmincas évek elejének sertésvészét a község még nem volt képes kiheverni. A több mint 25 ezres baromfiállomány 80 %-a tyúk volt, kisebb számban tartottak pulykát, ludat, kacsát és galambot. Figyelemre méltó a méhészet jelentősége a faluban, a 420 méhcsalád tekintélyes állománynak számított.

89 85 A magyar szent korona országainak állatlétszáma az 1911-ik évi február hó 28-iki állapot szerint. Bp. 1913. KSH. 762. BARNA 1929. 330. 86 Hist. Dom. 31. 87 BARNA 1929. 330. 88 Hist. Dom. 49. 89 Magyarország állatállománya, gazdasági gépfölszerelése és gyümölcsfa állománya az 1935. évben. Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Bp. 1937. KSH. 240.